Énnekem eszköz a vers, hisz' csak vele küldheti rejtő

kód-jelezett üzenetben képeit át odabentről

Szellemi Lényem, s megfigyelem mit üzen. Vajon érti,

tudja, kimondja talán hogy' kellene boldogan élni?!

Hallgatom, olvasom, érzem a rím erejét, köszönet, hogy

így vezeted kezemet, kijelölt utamon csoda hegyfok,

őrtorony, Isteni Szellem. A béke fuvallata csorba

napjaimat pótolja egészre, javítja ki sorra. 

Mára megértem, az önző érdek akarja titokban

gyűjteni azt, ami hőn adatott, mély lelke folyója

partra vetette örömmel. Elosztani érdem a szépet,

ím, bőségre - adással gazdagodom, Ti vigyétek,

Nektek adom szavaim, s öröm ér, amikor Veletek tart

és kivirágzik a gondolatom; kicsi része leszek majd

minden Egésznek, Mindene számos-sok kicsi résznek,

Élek! - s bennem a versek is újra meg újra zenélnek.