Gyerekeimnek
 
Elhagytam Atyám házát s Földi létemre megszülettem.
Gonosz sötétség fogadott s vele dermesztő félelem!
Anyám rám dobálta gyűlölete szitokszavát,
néma elfojtásból épített jéghideg magányt.
Bűntudata mért végső csapást apámra,
életem beteg, alkoholgőzös társa 
esküdött a bosszú hamis vigaszára.
Megalázott mártír énem
lelkét sutba dobta végleg,
"Szenvedni akarok! - hallod?!"
kiáltott egóm drámai hangon
s itt, bent, mindent pokollá változtatott.
Már nem éltem,
már nem voltam,
már nem hittem,
már nem szóltam,
keserves vesztembe
pusztítva rohantam.
Teltek az évek, fogyott az élet,
mennybéli Atyám szomorúan nézett.
Tudta jól, semmit sem tehet 
értem, ameddig engedem, 
hogy erőszak és félelem
uralja nyomorult életem.
 
Esztelen drámám legsötétebb napján
egóm röhögve ordította - Halál!.......
.........!
 
...s ekkor a lelkemben, valahol legmélyen,
kinyílt egy megmentő, gyönyörű érzelem.
Félénken bontott ki szirmot és levelet,
amint sorban megérkeztek a gyerekek,
munkához látott az anyai szeretet.
Amit értük tettem - rajtam is segített,
amit nekik adtam - visszakaptam mindent,
áldozatom útja önmagamhoz vitt el,
hisz adni tudtam - amikor kapni vágytam! - 
szeretetet a legsötétebb magányban.
Teltek az évek, repült az élet,
mennybéli Atyám bizakodva nézett.
Tudta jól - ami nekem még csak derengett -
szívembe Ő már beköltözhetett, 
mikor bent erőre kapott a szeretet.
 
Ahogy súlyos leckémnek végére érek,
lelkemben lassacskán beérik a béke
és elvezet vissza, Otthonomba végre,
érzem, Hazaértem!
 
Földi káprázattól elvakított élet,
öntudatra ébredt halhatatlan lélek.
 

Pálházi Éva

 

Keresés

 
Assisi Szent Ferenc imája
 
Uram, adj türelmet,
hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
amit lehet, és adj bölcsességet,
hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
 
Uram, tégy engem békéd eszközévé, 
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, 
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, 
hogy összekössek, ahol széthúzás van, 
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, 
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, 
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. 
 
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, 
nem arra, hogy megvigasztaljanak, 
hanem hogy én vigasztaljak, 
nem arra, hogy megértsenek, 
hanem arra, hogy én megértsek, 
nem arra, hogy szeressenek, 
hanem hogy én szeressek. 
Mert aki így ad, az kapni fog, 
aki elveszíti magát, az talál, 
aki megbocsát, annak megbocsátanak, 
aki meghal, az fölébred az örök életre.
 
Amen.
***

Pál Apostol levele a korinthusbeliekhez

- A szeretet himnusza -

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode