Pálházi Éva - Mese a gyerekekről, akik nem tudtak rosszalkodni

- Nem bírom tovább! - szólalt meg egy napon Apa a tőle megszokott csendes nyugalommal/?!/.

- Nem bírom! - adott nyomatékot szavainak.

- Mit nem bírsz, kedves férjem? - kérdezte ijedten angyali szelídségü felesége.

Aggodalmában menten kihullott egyik kezéből fakanala, másik kezéből vasalója, harmadikból pedig kedvenc infúziós szereléke.

Szinte kézzelfogható feszültség támadt apró lakásukban.

Két tündéri, békés gyermekük - Panni és Bálint - azonnal abbahagyták kedvenc foglalatosságukat és tündöklően fénylő angyalszárnyaikat összezárva hangtalanul nappalijuk padlójára ereszkedtek. 

Ekkor még nem tudták, hogy ők okozzák Apa minden szomorúságát.

- Nem bírom ezt a csendet, ezt a békés nyugalmat! Hangzavarra vágyom. Javíthatatlanul szelíd, tökéletesen jó gyermekeink nekem miért nem adják meg az idegösszeomlás örömét?

Más szülőkhöz hasonlóan, én miért nem élvezhetem a családi testvérháború felüdítő rohamait? 

Saját otthonomat angyali jóságú gyermekeim miért nem képesek hadszíntérré változtatni?

Miért kell szomszédaink ordibáló, verekedő gyerekeit fájdalmas irígységgel néznem?

Miért? Mondd Zsuzsi, miért? - szólt az elkeseredett monológ.

Zsuzsi Anyu nem lepődött meg férje kifakadásán.

Mintha önmaga eddig ki nem mondott szavait hallotta volna. Mintha saját anyai aggodalma jutott volna szóhoz.

Zsuzsi Anyu tudta, itt az idő!

Tovább nem halogatható a cselekvés!

Gyermekeinek ártatlan, szelíd, csendes, békés természete mostanra fenyegető méreteket öltött. Tudta, Apa és Anya szülői kötelessége gátat vetni ennek.

Ekkor fejéből kipattant az isteni szikra.

- Cirkuszba megyünk! - mondta büszkeségtől ragyogó arccal.

- Még a legmegátalkodottabb jó gyerek is elveszti önuralmát a cirkusz harsogó, csiricsáré, idétlenül röhejes, mégis romantikusan kedves, színes világában. Gyorsan, gyorsan, öltözzetek! Ma lesz a napja, hogy két földreszállt angyalkánk végre jó útra tér! - hadarta izgatottan.

Kezei közül máris nadrágok, szoknyácskák, sapkák, kabátok röpködtek.  Apa csillogó tekintettel figyelte felesége igyekezetét. Két gyermekük vigyázz állásban, szófogadó engedelmességgel húzta utcai cipőjét - és máris elindultak.

A cirkuszi sátor hangos zűrzavarába lépve Panni és Bálint azonnal elkezdték a gyógyulás jeleit mutatni. A hangerő növekedtével végre rájuk is átragadt a többi gyerek izgágasága. Közösen kiabáltak, együtt nevettek.

Megátalkodott jóságuk ellenére kíváló tanulóknak bizonyultak. Cirkuszi oktatásból számukra pontosan egy előadásnyi kellett.

Amint elhallgatott a zene, kihúnytak a fények és az utolsó póni is aludni tért - Apa és Anya vadonatúj gyerekekkel indulhatott haza. 

Büszkén nézték szemük fényeinek átváltozását.

Két kis izgága ördögfióka tekintett vissza rájuk.

- Igen! Ez az! Végre! Sikerült! - suttogták boldogan egy hirtelen kirobbanó testvéri civakodás láttán.

És igen......! 

Valóban sikerült!

Ezentúl visítozás, bömbölés, verekedés harci zaja töltötte be otthonukat.

Apa és Anya azóta is szüntelen boldogságban élnek.

Két kis ördögfiókájuk végre semmiben sem különbözik szomszédaik gyerekeitől.

És ez így van jól!

Miért legyen nekik könnyebb dolguk, mint a saját szüleiknek volt egykor.......?