Pálházi Éva - Környezettanulmány

2014.01.13 15:55
 
Férjem - Pisti - szülei, az ő szüleik és hetediziglen visszamenőleg a család szentírásként, megvátoztathatatlan törvényként fogadta el az élet dolgainak nemek szerinti leosztását.
A kőbevésett szentség szerint a férfi-férj-apa durva, erőszakos, agresszív, primitív barom állat míg a nő-feleség-anya urától minden fizikai és lelki szenvedést szó nélkül eltűrő, megállás, pihenés sőt alkalmasint akár evés-ivás-alvás nélkül robotoló, urát szolgáló rabszolga. 
Az évszázadok óta végzett agymosásnak köszönhetően a nők - így Pisti anyukája is - erősen védelmezték a szent TÖRVÉNYT.
A fiú gyerek agresszív barom kínzóvá, míg a lány kiszolgáltatott, szenvedő áldozattá KELL váljon.

Ebbe a szellemiségü családba született Pisti eredendően szelíd, visszahúzódó, érzékeny lelkével. 
Befeléforduló, csendes természetéhez a zenehallgatás és olvasás állt a legközelebb.
Huszonéves korában még jól láthatóak voltak ezek a kellemes tulajdonságai.
Elképzelhető nagy fantázia nélkül is, hogy szüleiből milyen reakciót váltott ki szelíd, álmodozó viselkedése!
 
 
Tizenhat éves korára már túl volt mindenen.
 
Apja "buzi"nak bélyegezte békés személyiségéért. Ja és persze sűrű, hullámos hajáért!
Szülői összefogással kidobták otthonról mint reménytelen, férfivá válni nem akaró lázadót. 
Ezután Pesten dolgozott és munkásszállón lakott.
Ezekben az években, majd később a Honvédségnél jött rá, hogy piálással időlegesen el lehet hallgattatni azt a belül élő, létező szelíd, csendes álmodozót és már majdnem sikerül a szülői követelményeknek megfelelelően erőszakos állattá válni. 
Szülei biztosan örömmel látták a változást - "Férfivá vált a gyerek!" - mert a seregből leszerelés után már hazaköltözhetett.
Életének következő majdnem húsz éve ebben a kettős lavírozásban telt. 
Több napos, kimerítő részegségei során pont úgy viselkedett, ahogy szülei elvárták egy férfitól. 
Ezután több napos józanságai idején újra erőre kapott az igazi, értékes lelke és a libikóka másik oldalára húzta. 
Berúgva büszkén alkalmazta a szülői programot míg kijózanodva bűntudattal nézett magára. 
Hosszabb józan időszakának ő maga szándékosan vetett véget, mert úgy érezte, hogy józanon "birka".
 
 
Sokáig kínzott a gondolat - miért pont én, miért pont így...?
Mevilágosodtam!
 
Egyszerüen statiszta voltam az ő játékában. 
Bárki más ugyanígy megfelelt volna. 
A szülői lecke megtanulásának bebizonyítására elsőként is kellett egy feleség majd egy család gyerekekkel. Nyilvánvalóan csak egy családon belül lehet bizonyítani, hogy a családfő agresszív, alkoholista, erőszakos állat. 
Család nélkül ez nem megy.
Én nagy marha készségesen berendeztem a színpadot Pisti játékához. Egyetlen mentségem, hogy annyira kevésre becsültem magamat akkoriban, hogy elképesztően boldog voltam, amikor Pisti határozottan kijelentette, tudja mit akar - Megnősülni.
Ekkor kellett volna szóljon a vészcsengő - nem engem elvenni akart, hanem megnősülni.
Ez hatalmas különbség. 
Neki a nősülés altal kapott és gyakorolhatónak vélt hatalom kellett a magánszámához. 
Az egész elkövetkező házasságunk arról szólt, hogy ő próbálta érvényesíteni a szülői tanítás által jogosnak vélt hatalmát, míg én igyekeztem megakadályozni a törekvésében.
A helyzetet csak tovább tarkították a közbeiktatott néhány napos, egy-két hetes józan időszakai, amikor láthatóan még mindíg az a csendes, visszahúzódó, békés ember volt, bármennyire is igyekezett elpusztítani ezt az igazi lelkét. Ilyenkor még az arca is megszépült.
 
 
A velünk született igazi lelkünket egy ideig el lehet palástolni, letagadni vagy elfojtani, de előbb-utóbb biztosan megerősödve felszínre tör.
Azt gondolom, hogy ő maga is érezte, a lelkében létező szelídséget, csendes álmodozást nem tudja kipusztítani, sőt egyre erősebben kikivánkozik a napvilágra.
Úgy gondolom, hogy az utolsó kísérlete - a homoszexuális kapcsolat - éppen ezt az önmegvalósítást szolgálta.
Tudva tudta, - szülői utasítás! - hogy egy férfi nem lehet szelíd, lágy.
Ha a férfi nem lehet ilyen, hát felvett magára egy nőies szerepet, hogy abban játszva mégis előtörhessen a csendes szelídség. 
 
Valószínüleg ez az utolsó próbálkozás sem teremtette meg a feltételeket az igazi érzékeny, békés lelkének felszínre engedéséhez.
Rájött, hogy nem tud a szülői minta szerint férfi lenni, nem tud a szülői minta szerint "buzi" lenni, csak a szülői mintát megtagadva tudna a saját indíttatásának engedni és békés lélekkel élni, de önálló gondolkodásra, döntésre, elhatározásra képtelen volt - hát elpusztított mindent.
 
 
Ezek után érdemes elgondolkozni a családjukban történt sok öngyilkosságról!
Biztos vagyok benne, hogy NINCS öröklődő öngyilkossági hajlam, de VAN ebben a családban egy mérhetetlenül nagy fokú primitív butaság és az ezzel együttjáró kőkemény, pusztító előítélet.
Ebben a szerencsétlen környezetben sorban egymás után az öngyilkosságba menekültek a szelid, csendes, békés lélekkel született és ezért a hagyományos elvárásokat teljesíteni nem tudó férfiak. Sajnos előtte még éppen elég pusztítást végeztek.
A kicsit érdesebb lelkü hímnemüek valahogyan csak-csak összeegyeztették valódi személyüket az elvárttal és egyszerűen a segítségül használt alkohol zabálta fel egészségüket.
 
Ennyi.
 
 
 

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode