Pálházi Éva - Hegyimenet - Útközben III

2014.02.04 16:24
 
Hétrét görnyedős gyomorfájásaim, négykézláb csúszós-mászós epegörcseim még évekig, rendületlenül kitartottak.
Volt, amikor hányás nélkül szemeimet sem tudtam megmozdítani a fejem búbjától sarkamig feszítő, hátamat húzó görcs hatására. 
Előfordult, hogy kórházi munkahelyemen, az osztályon kapott görcsoldó injekcióval tudtam tizenkét órás műszakomat ledolgozni.
Hol a gyanútlanul elfogyasztott néhány szem gyümölcs, hol a kávé, egy falat mogyorós csoki, diós-mákos süti, vagy épp néhány korty tej okozott napokig tartó, legyengítő rosszúllétet.
 
 
Azt, hogy legközelebb kiegyenesedni vagy éppen lehajolni nem tudok majd - azt belsőségeim saját kedvük szerint döntötték el.
Zöldes-szürke arccal, káprázó szemekkel, zúgó fejjel szédelegve végeztem nem kevés, kötelező tevékenységemet.
Felzaklatott emésztésem összes étkezésemet keményen megbosszúlta. 
Munkahelyemen - közel a tűzhöz! - protekciós gyomor tükrözések, ultrahangos és labor vizsgálatok következtek.
Ismét kiderült, belsőségeimben - szerencsére - minden rendben van.
Köszönik, jól vannak.
Egyszerűen csak rosszúl végzik a dolgukat.
És itt a gasztro-enterológus doki, bár segíteni nem tudott, de legalább nem nézett hülyének!
 
 
A sokadig görnyedt, derék fájós műsor meglepetést hozott.
Ez a gerincem felől lábamba nyillalló éles fájdalom újdonság volt.
Falunkban helyettesítő idegen orvos azonnal két hét fekvést, majd ct-vel végzett gerinc vizsgálatot rendelt.
Teljesen elképedtem.
Aznap délután két órakor munkába kellett állnom.
Csak fájdalom csillapítóra volt szükségem. 
Doki hitetlenkedve sorolta felelőtlenségem következményeit.
Elmondta, hogyan fognak a kezeletlen gerincsérvtől lábaim megbénulni. Hogyan fogok rövid időn belül megnyomorodva, kerekes székbe kényszerülni.
Hogyan fogok állandó, kibírhatatlan fájdalomtól szenvedni.
Ebben a kabaréba illő helyzetben a tehetetlen bénaságomat lelkesen jövendölő doki nem tudhatta, hogy odakint, a rendelő falához támasztva vár a biciklim, amivel a bőven tíz kilométeres kerékpáros úton városi munkahelyemre járok.
Már évek óta.
Nem tudhatta, mennyire elszánt vagyok.

Hosszas győzködés után, végül felírta a megfelelő gyulladás csökkentő mérget és bosszankodva utamra engedett.
Én pedig gerincsérves, megbénulós jóslatát igyekeztem azonnal elfelejteni. 
 
 
Mostanra sokkal magabiztosabb, erősebb és szabadabb lettem.
Volt egy nagy titkom, amit sem ő, sem a hozzá hasonló, állandóan tragédiát, betegséget, leépülést, nyomorúságot jövendölő kollégái sem tudhattak. 
Hajmeresztő jóslataikkal szemben védetté váltam.
Tudniillik iszonyat kínok árán, de mégis - kétezer tavaszán, hat és fél év függőség után végleg abbahagytam a tudatmódosító drogok szedését!
Az első két hét reszkető, hidegrázós, alvás nélkül töltött elvonási pokla után már minden könnyebb lett. 
Bár a következő hónapokban tíz kilót híztam megőrült pajzsmirigyem jóvoltából, mégis nagyon-nagyon-nagyon megérte!
Újjá születtem!
Mostanra másképp láttam életem dolgait.
Az engem korábban halálosan kétségbeejtő, kényszerítő erejű, manipuláló orvosi jóslatokat most már magabiztosan kinevettem.
Valahol belül, halk, gyönge hangon már megszólalt magához térő, felépülő lelkem. 
Magához vette őt megillető, vezető szerepét. 
Életem attól kezdve mindíg könnyebb, jobb, egyszerűbb, békésebb lett.
Nagyon mélyről indultam.
Korábban el sem hittem volna, mennyire messze jutottam lelkem pusztításában.
 
 
Az első, kábító gyógyszer nélkül töltött hetek ijesztő felismeréseket hoztak.
Éreztem - nem vagyok jelen.
Nem vagyok benne testemben.
Ez a leírva furcsának tűnő állapot a valóságban testem érzéketlenségében nyilvánult meg.
Léptem, de lábfejem furcsán, össze-vissza csuklott a ránehezedő súly alatt. Elveszett a készség, amellyel valamikor odafigyelés nélkül, automatikusan jártam!
Közel áll az igazsághoz, amikor azt mondom - újra járni tanultam.
Bőrőm érzéketlensége folytán megtörténhetett, hogy szinte forró vízben fürödtem. Kivörösödött, kishíján lila testrészeim utólag figyelmeztettek - valamit rosszúl csináltam.
Egy tárgyra ránézni, kezemmel érte nyúlni majd sikeresen megfogni - ez sem volt könnyű. Mellé nyúltam, levertem, felborítottam!
Hiányzott az összehangoló, irányító működés.
Mintha megszünt volna a kapcsolat.
Fogalmam sem volt, éppen éhes vagyok-e vagy sem.
Gyomrom még évekig nem jelzett!
A korgó gyomor biztos utasítása helyett gondolomformán, találomra ettem vagy éheztem.
Túl keveset vagy éppen túl sokat.
Az ennivalók ízét még sokáig nem éreztem.
A szagokat, illatokat pedig csak tizenegy évvel később kaptam vissza.
Ma már értem, mi történt velem.

 
Testem irányításában gyors vezető váltást hajtottam végre.
Az eddig erőszakosan parancsoló drogok hatása már megszünt, amikor az elkábított, legyengített valódi lélek még képtelen volt az irányítást maradéktalanul kézben tartani.
Idő, bizalom, türelem kellett a sikeres hatalom átvételhez.
Ez volt a legnehezebb.
Hinni, megbízni eddig olyannyira gyűlölt saját személyemben.
Mégis, minden furcsaság, aggasztó nehézség közepette biztosan éreztem - ez a megoldás.
Amit most teszek, az jelenti saját, személyes megváltásomat.
Lelkem, szellemem erősítésével egyidőben a gyógyszernek nevezett, különböző mérgek fogysztását is abbahagytam.
Nem volt nehéz.
Mostanra már csak a félelem kötött az orvosi rendelők embertelen, lélekölő világához. 
Egyszer csak rádöbbentem - többé nincs szükségem a magasságos doktor uraktól megkapható szigorú letolásokra, goromba kioktatásokra, lenéző-lesajnáló jópofizásra, leereszkedő nagylelküségre. 
Létezésem jogosságát, testem egészséges működését jóváhagyó, atyai nagyvonalúságukra. 
Az átkozódáshoz hasonlító diagnózisok, a betegségek lefolyásának sötét jóslatai többé már nem tartottak hatalmukban.
 
 
Saját erőmet egyre biztosabban éreztem.
 
Tudtam, már eléggé bátor vagyok a SZABADSÁGhoz.

Mindenféle gyógyszerfüggés után az orvosfüggésből is kiléptem.

Életem és egészségem irányítását saját kezembe vettem.
 
Csak önmagamnak, saját kíváncsiságomnak köszönhetem, hogy sikerült megismernem a remek keleti gyógymódokat.
 Az energia áramlását elősegítő gyógynövényes, méregtelenítő kínai tapasz, a sok kitűnő homeopátiás szer fizikailag is használt és ráadásnak segített megerősíteni megújult életszemléletemet.
Az utolsó, még szükséges nagy áttörést gyerekeimnek köszönhetem.
Az első joga videót 2006-ban Viki adta a kezembe.
Megdöbbentő, szembetűnő, letagadahatatlan változások kezdődtek már egy heti, szorgalmas jógázás után. 
Első lépésben eddig ellustult, most nagyon felháborodott gerincem ijesztő fájdalommal reagált. 
Ágyamból két-három reggelen hasra fordulva, négykézláb, térdre ereszkedve keltem fel.
Rossz volt, de én szentül hittem a kedvező végeredményben.
Úgy is lett.
Pár nap után fájdalom mentesen folytathattam a gyakorlást.
 
 
Azóta, az eltelt évek során soha, egyetlen-egyszer sem fájt a gerincem!
 
Megmozgatott csigolyákkal, kilazított izmokkal és izületekkel bebiztosítottam magamat a görcsös fájdalmak minden megnyilvánulása ellen!
Epe görcs? Összeránduló, ideges gyomor? Lábszáraimat, lábujjaimat rángató, beleimben tomboló fájdalmas görcsök? Néhány hónap gyakorlás után csendben, észrevétlenül megszüntek az életemet megkeserítő nyavalyák.
A joga gyakorlatokkal párhuzamosan hallgatott, az agyműködést kedvezően befolyásoló - relaxáló - frekvenciájú hangokkal gazdagított vezetett meditációk segítettek a továbblépésben.
Fantasztikus eredményt értem el.
Testem együttműködő munkatársammá változott.
Ráadásnak hihetetlen lelki nyugalomra tettem szert.
Felületes, túlfűtött, manipuláló drámák régóta hidegen hagynak.
Éjszakánként remekül alszom.
Csodálatosan színes, hangos, jelentőségteljes álmaim fantasztikus, elgondolkodtató mozijáért megújult lelkemnek végtelenül hálás vagyok.
Relaxáció, energia áramoltatás, béke, nyugalom - testi lelki egészség.
 
 
Most, amikor már kívülről látom életem eseményeit, rájöttem, miért tartogatott annyi konfliktust az egészségüggyel és az orvosokkal kialakított összes kapcsolatom.
Ahogyan a rendelések, vizsgálatok, gyógyszerek útvesztőjében botorkáló régi önmagat figyeltem egyszerre csak kiderült az ellentéteket okozó félreértés. 
Míg a "krónikus beteg" elnevezésü játszmát működtető emberek legnagyobb többsége félelmei elűzéséért vagy épp megerősítéséért, életben maradásának engedélyezéséért, félelmet keltő, elidegenedett testének szigorú felügyeléséért - megregulázásáért - járja az "egészségügy" elnevezésű poklot - addíg én szimplán, egyszerűen csak gyógyulni akartam.
Minden bonyodalmas sallang nélkül.
Az "orvosos-beteges" játékhoz nélkülözhetetlen megalázkodás, alárendeltség, alacsonyabbrendűség érzése nélkül!
A "te kis hülye vagy, ezt csak a nagy, bölcs doktor bácsi tudhatja" hozzáállástól nekem kinyilt a bicska a zsebemben.
A "nekem higyj, ne a szemednek" üzenet kétségbevonta még megmaradt, rémülten tiltakozó józan eszem észrevételeit.
Ilyenkor én megtörtem az önjáró, már magától működő játszmát.
 
Meggyógyulni – ebben a játszmában épp ez a legveszélyesebb dolog.
 
Aki egészséges, az soha nem vonható bele ebbe a hatalomról, engedelmességről, alárendeltségről szóló "krónikus beteg" szerepbe. Csak az önmagukat betegnek érző emberekből válik megfelelően kiszolgáltatott alattvaló. Egyetlen cél ennek a betegségtudatnak a megőrzése.
Aki saját egészsége visszaszerzésére törekedik vagy eléggé el nem ítélhető, vérlázító módon gyógyulásával kiszáll ebből a játszmából - az nemkívánatos személy lesz.
Hát ilyen egyszerű.
 

Innen már olyan tisztán látható a választás lehetősége.
A döntés meghatározó pillanata.

Jó emberi szokás szerint ragaszkodhattam volna az elégedetlen követelőzéshez. Ország-világ elé tárhattam volna tragikus életem katasztrófális testi következményeit.
Erőszakosan, rámenősen harcolhattam volna újabb és újabb orvosok figyelméért vagy éppen vadiúj gyógyszerek és kezelések megszerzéséért. Gerincemet, emésztésért felelős belsőségeimet sebészek kezére adva most komoly sebhelyekkel büszkélkedhetnék hasonló érdeklődésű, orvosi várókban gyülekező sorstársaim előtt.
Korai özvegységem véres kardját hordozva számolatlanul szedhetném a külvilág által teljesen jogosnak ítélt tudatmódosító drogokat.
Saját elfuserált sorsomért, tönkretett testemért mindent és mindenkit felelőssé tehetnék.
Kórházról kórházra járva, vadidegen betegtársakat erőszakosan túllicitálva hírdethetném önmagam végzetes tragédiáját.
Önpusztító akciómat talán csak korai halálommal tudtam volna méltó módon befejezni.
- "Szegény, milyen fiatal volt.
Tönkretette a férje, a családja, a gyerekei, az élet.
A gyógyíthatatlan betegségek.
De hát így van ez rendjén.
Mi is szenvedünk, ő is szenvedett.
Márpedig szenvedni kell.
Muszáj."
 

Itt és most köszönetet kell mondanom a falubeli doktornak önkritikátlan ítélkezéséért. Rengeteget segített felismernem, az ő általa képviselt, vegyipari eszközökkel manipuláló "gyógyítás" sehová sem vezet.
Ismét csak bebizonyosodott, életünk során az igazi, előrelendítő segítségeket legtöbbször ellenségeinktől kapjuk.
Szerencsés vagyok.
Észrevettem a választás lehetőségét.
Egyszerűen csak vállaltam a felelősséget saját lelkemért, testemért.
Csak ennyi kell!
Ez a megoldás!
Életem minősége napról napra, hétről hétre javul.
A rendszresen végzett joga gyakorlatok - főleg a Tibeti joga! - és a meditációk új világot nyitnak.
Az "ép testben ép lélek" elmélete megfordítva is igaz. Egy békés, ép lélek egyre jobb minőségű, egyre egészségesebb testet hoz létre.
A testemben tizenöt éve kezdődött emésztési zűrzavar nagy része rendeződött.
A maradék elmulasztásán pedig minden nap, kitartóan dolgozom.
A folyamatos változás lehetősége állandó reménnyel tölt el.
 
Tudom ki vagyok, mi a célom.
 
Tudom, jó irányban haladok.
 
 

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode