Pálházi Éva - Hegyimenet - Úton IV
2014.01.31 14:25
Míg anyósom tiszta, nyílt rosszindulata a pokolba vezető, jószándékkal kikövezett úthoz hasonlított, addig anyám a tranzakció elemző pszichiátria állatorvosi lovaként produkálta a pusztító tudatalatti üzenetek egész tárházát.
A "Ne légy gyerek!" utasítás értelmében anyám egészen korán, kicsi koromtól fogva józan, higgadt segítséget követelt tőlem saját érthetetlen, fura megnyilvánulásai alkalmával.
Legmegdöbbentőbb akciójában háborogva osztotta meg velem szexuális jellegű előítéleteit - talán tíz éves lehettem!
Természetesen anyám ekkor is a gyereknek kijáró, megértő, felnőtt választ követelte tőlem - a porbafingó, éretlen gyerektől!
Most anyám maradék becsületének megmentésére gyorsan elsorolom az általa NEM alkalmazott tudatalatti, pusztító utasításokat.
Legkisebb, legösszeférhetetlenebb, legkövetelőzőbb, önző gyerekemet - anyámat kellett őriznem, szórakoztatnom, kiszolgálnom hosszú, több hetes falusi nyaralásai alkalmával.
Anyám egészen más eset volt.
Míg anyósom tiszta, nyílt rosszindulata a pokolba vezető, jószándékkal kikövezett úthoz hasonlított, addig anyám a tranzakció elemző pszichiátria állatorvosi lovaként produkálta a pusztító tudatalatti üzenetek egész tárházát.
A viselkedésével sugallt megvető elutasítás leplezésére rafináltan, hangosan reklamált.
Miközben tökéletesen közvetítette a "Ne légy közel!" parancsot és megvonta tőlem a kisgyereknek létszükségletet jelentő fizikai biztonságot - ezzel egyidőben hangosan siránkozott, amiért az ő gyereke nem bújik hozzá, nem szeretgeti, ölelgeti anyukáját.
Anyukáját, aki mondva csinált indokkal még gyereke haját is vastag, háztartási gumikesztyűben mosta - csak az érintést elkerülje!
Kétségtelenül ügyes megoldás!
Miközben tökéletesen közvetítette a "Ne légy közel!" parancsot és megvonta tőlem a kisgyereknek létszükségletet jelentő fizikai biztonságot - ezzel egyidőben hangosan siránkozott, amiért az ő gyereke nem bújik hozzá, nem szeretgeti, ölelgeti anyukáját.
Anyukáját, aki mondva csinált indokkal még gyereke haját is vastag, háztartási gumikesztyűben mosta - csak az érintést elkerülje!
Kétségtelenül ügyes megoldás!
Szavai hatására saját bűnösségemet hamarosan megtanultam. Bűntudatom hatására elfelejtettem - jól elfojtottam! - veszteségemet.
Eszköztárának a "Ne okozz gondot - húzd meg magad!" utasítás szintén része volt.
Történhetett velem bármi - AKÁRMI - anyám hisztérikus kiborulással reagált.
A büdös kölök csakis az ő bosszantására tette amit tett.
Megvarrhattam ujjamat varrógéppel, támadhatott hányós-hasmenéses nyavalyám, összetörhettem magamat udvari játék közben vagy éppen lehetett életveszélyes mandula gyulladásom, mindegy volt. Mindíg, minden út anyám áldozati mártírságához vezetett.
A sok felfokozott dráma, a ráadásnak megkapott megszégyenítés vagy verés korán megtanított, jobban járok, ha csöndben maradok és igyekszem egyedül megoldani minden gondomat.
Történhetett velem bármi - AKÁRMI - anyám hisztérikus kiborulással reagált.
A büdös kölök csakis az ő bosszantására tette amit tett.
Megvarrhattam ujjamat varrógéppel, támadhatott hányós-hasmenéses nyavalyám, összetörhettem magamat udvari játék közben vagy éppen lehetett életveszélyes mandula gyulladásom, mindegy volt. Mindíg, minden út anyám áldozati mártírságához vezetett.
A sok felfokozott dráma, a ráadásnak megkapott megszégyenítés vagy verés korán megtanított, jobban járok, ha csöndben maradok és igyekszem egyedül megoldani minden gondomat.
Segítséget úgysem kapok...
A felém irányított "Ne létezz!" tudatalatti utasítása hihetetlen eredményeket hozott. Meghalós megszületésem után még további két alkalommal támadt életveszélyes betegségem.
A "Ne légy gyerek!" utasítás értelmében anyám egészen korán, kicsi koromtól fogva józan, higgadt segítséget követelt tőlem saját érthetetlen, fura megnyilvánulásai alkalmával.
Legmegdöbbentőbb akciójában háborogva osztotta meg velem szexuális jellegű előítéleteit - talán tíz éves lehettem!
Természetesen anyám ekkor is a gyereknek kijáró, megértő, felnőtt választ követelte tőlem - a porbafingó, éretlen gyerektől!
Mellette nem lehettem gyerek - tudniillik családunkban a gyerek szerepét ő ragadta magához.
Ez leglátványosabban apukám halálakor mutatkozott meg.
Míg én tizenhat évesen a temetést intéztem, addig anyám az éretlen, sértődött gyerek szerepében, látványosan duzzogott.
Ez leglátványosabban apukám halálakor mutatkozott meg.
Míg én tizenhat évesen a temetést intéztem, addig anyám az éretlen, sértődött gyerek szerepében, látványosan duzzogott.
A tranzakció analízist végző pszichiátria által összeállított lista "Ne légy normális!" tudatalatti parancsát anyám családja már több generáción keresztül adományozta tovább. Az ő szótárában gyakran szerepelt a kifejezés - elmebeteg.
Nem csak az övében...
Emlékszem, elmondása szerint eljegyzése hírére anyukája felháborodott.
Hozzámész egy elmebeteghez! - hangzott el a szakvélemény.
Anyám anyja kétségbeesetten féltette saját elmebeli képességeit. Környezetében mindenkit besározott önmaga kíválóságának bizonyításáért. Ezt a félelmet és a vele járó viselkedési mintát anyám is eltanulta.
Egész gyerekkorom a feltételezett, minden mozdulatomban, gondolatomban esetlegesen tetten érhető elmebetegség - nem is titkolt - keresésének jegyében telt.
Elmebetegnek kikiáltott nagynénéim, nagybátyáim, apai nagyszüleim története egyre inkább elbizonytalanított - talán én magam sem vagyok normális?!
Minden külső segítség, egy húron pendülő idegenektől kapott megerősítés ellenére - anyám élete végéig halálosan rettegett önmaga megbolondulásától. Attól, ami végül bekövetkezett.
De nem valamiféle családon belüli örökletes átok hatására!
De nem valamiféle családon belüli örökletes átok hatására!
Szerencsétlen olyan mértékben nézte le, vetette meg a tényszerű valóságot, hogy saját, összehazudott világának esett áldozatul. A gyógyító igazság kimondásának feladata elől rémülten menekülő anyám nyolcvanöt év ködösítés, mismásolás, szándékos lelki vakság után elveszett temérdek önámító hazugsága közt.
Életem legnagyobb gondját a "Ne légy önmagad!" parancs okozta.
Tudniillik ezt mindkét szülőmtől megkaptam.
Apukám annyira szeretett volna egy fiú gyereket!
De annyira...
Óriási csalódást okoztam neki.
Megpróbáltam kijavítani a hibát.
Megtanultam minden fiús tevékenységet.
Együtt fúrtunk-faragtunk, forrasztottunk, bütyköltünk. Modell vasutat építettünk, úsztunk, korcsolyáztunk. Vele az együttműködés könnyű volt. Mindenben segített, türelmesen tanított, támogatott.
Tíz-tizenkét éves koromra tökéletes fiúvá válhattam volna, ha a testem bele nem köp a levesbe...
Tudniillik ezt mindkét szülőmtől megkaptam.
Apukám annyira szeretett volna egy fiú gyereket!
De annyira...
Óriási csalódást okoztam neki.
Megpróbáltam kijavítani a hibát.
Megtanultam minden fiús tevékenységet.
Együtt fúrtunk-faragtunk, forrasztottunk, bütyköltünk. Modell vasutat építettünk, úsztunk, korcsolyáztunk. Vele az együttműködés könnyű volt. Mindenben segített, türelmesen tanított, támogatott.
Tíz-tizenkét éves koromra tökéletes fiúvá válhattam volna, ha a testem bele nem köp a levesbe...
Szóval láthatóan nem voltam fiú - de lány sem!
Anyám mindenáron lány gyereket akart.
Mégis.
Elutasító, távolságtartó magatartásával meggátolt a női szerep leutánozásában.
Kinek van kedve utánozni az őt megvető, fenébe kívánó szülőjét?!
Mégis.
Elutasító, távolságtartó magatartásával meggátolt a női szerep leutánozásában.
Kinek van kedve utánozni az őt megvető, fenébe kívánó szülőjét?!
Volt nekem példaképem, akit szívesen utánoztam.
Így sikerült is biztosítani magamnak mindekettőjük szomorú csalódottságát.
Egyik fiút várt, de tagadhatatlanul lányt kapott.
Másik lányt várt, de nem ilyen fiús lelkü lányt.
Se lány, se fiú!
Így jár a jó gyerek, ha mindenáron teljesíti a szülői elvárásokat!
Anyám "Ne ríj ki!" parancsa biztosította, hogy egész életemben, mindíg bűntudatom legyen. Már korán kiderült, hogy környezetemtől eltérőek a képsségeim, másképp gondolkozom. Anyám sok éven keresztül nagy erőkkel pusztította önbecsülésemet. Nehogy azt merjem hinni, képességeim jók valamire.
Bármit tettem, mondtam, gondoltam - ő szörnyűlködve szídott érte.
Hiszen mások nem így tesznek, mások nem így beszélnek, mások nem így gondolkoznak.
Soha nem vagy jó!
Soha nem felelsz meg!
Elmebeteg!
Csodabogár! - záporoztak az ítéletei.
Mars vissza a langyos sárba, a többi öntudatlanul dagonyázó közé!
Ki látott még ilyet!
Kilógni a sorból!
A "Ne érezz örömöt" utasítás anyám életét is hatalmában tartotta.
Úgy gondolom, ez is családi örökség lehetett. Ő belőle minden vidámság azonnal kiváltotta a rosszallást.
Legjobb meggyőződése szerint minden öröm hatványozott mennyiségű fájdalmat vonz maga után.
Vigyázzunk, soha ne örüljünk!
Gyerekkoromban annyira ismeretlen volt a könnyű vidámság boldogító légköre, hogy egyszerűen megrémültem a kis szobánkat kimeszelő, a vidáman végzett munka elégedettségétől ragyogó nagypapámtól.
Bolondnak hittem gondtalan, dallamos fütyörészése miatt!
Úgy gondolom, ez is családi örökség lehetett. Ő belőle minden vidámság azonnal kiváltotta a rosszallást.
Legjobb meggyőződése szerint minden öröm hatványozott mennyiségű fájdalmat vonz maga után.
Vigyázzunk, soha ne örüljünk!
Gyerekkoromban annyira ismeretlen volt a könnyű vidámság boldogító légköre, hogy egyszerűen megrémültem a kis szobánkat kimeszelő, a vidáman végzett munka elégedettségétől ragyogó nagypapámtól.
Bolondnak hittem gondtalan, dallamos fütyörészése miatt!
Nálunk minden fogcsikorgatva, szenvedve történt. Nehéz, súlyos kényszerűségből. Mindegy miről is volt szó.
Vidámságnak helye nem volt!
Vidámságnak helye nem volt!
Ez az anyai parancs megtanította nekem, hogy a hasznos munka mindig csak kellemetlen, kín-keserves tevékenység lehet. Amit örömmel csinálunk, az gyanús! Az valami elítélendő, haszontalan komolytalanság. Megtanultam elfogadni, sőt - saját hasznosságom bizonyítására - megkövetelni a munkahelyi szenvedést.
Hiszen a komoly, fontos munka csak így végezhető!
Keservesen, szenvedve!
Keservesen, szenvedve!
Végül a "Ne gondolkozz!" parancsot semmiképpen sem tudtam volna teljesíteni. Emlékszem, úgy nyolc - tíz év körül lehettem, amikor egy alkalommal megpróbáltam anyámmal megosztani gondolataimat.
Előtte sokáig agyaltam az élet-halál értelmén és életkoromnak megfelelő naívitással igyekeztem világmegváltó felismerésekre jutni.
Anyám gyanakvó bizalmatlansággal fojtotta belém a szót.
Nem értettem.
Előtte sokáig agyaltam az élet-halál értelmén és életkoromnak megfelelő naívitással igyekeztem világmegváltó felismerésekre jutni.
Anyám gyanakvó bizalmatlansággal fojtotta belém a szót.
Nem értettem.
-"Te is szoktál csak úgy, mindenfélén gondolkozni?" - kérdeztem tőle reménykedve.
-"Nem. És neked sem kellene!" - jött a kőkemény, ellenvetést nem tűrő válasz.
Puff neki!
Hát milyen gyerek az aki gondolkodik?!
Anyám tudta a választ - elmebeteg!
Most anyám maradék becsületének megmentésére gyorsan elsorolom az általa NEM alkalmazott tudatalatti, pusztító utasításokat.
A "Ne boldogulj nélkülem!" parancs hiányában szerencsésen, nagyon gyorsan önállósodtam. Képes lettem megállni a saját lábamon.
A "Ne légy sikeres!" utasítása felesleges lett volna. Anyámtól már annyi lealázó, megsemmisítő üzenetet kaptam, hogy a siker veszélye e nélkül is, hosszú időre elkerült.
A "Ne bízz senkiben!", "Ne mozdulj!", "Ne légy boldog!" utasítások szerencsére nem szerepeltek az arzenálban, bár nevelése hatására a boldogság veszélye - kétésgtelenül - nem fenygetett!
Ilyen nagy és ennyire súlyos csomaggal a vállaimon, a teher cipelésétől összeakadó lábakkal botorkáltam életem egyik beprogramozott, szükségszerű tragédiájától a másikig. A tőlem megkövetelt, elvárt bukások, szenvedések, kudarcok csak még tovább növelték a pusztító útravaló tömegét.
Esélyeim a nullához közelítettek.
Esélyeim a nullához közelítettek.
Halvány reménységeim a lelkemben erősen élő dac, a feltételekhez kötött elfogadás, a krtikus szemlélet voltak.
Eleinte rettegve, az elkövetkező büntetéstől félve - később már bátrabban hallgattam ezekre az előre vivő érzéseimre.
Eleinte rettegve, az elkövetkező büntetéstől félve - később már bátrabban hallgattam ezekre az előre vivő érzéseimre.
Hamar elhatároztam, amit anyám velem tett, azt én SOHA, senkivel meg NEM teszem.
Gyerekeim érdekében megszakítom az anyámtól megörökölt családi hagyományt. Saját szenvedésemet tovább nem adom.
Gyerekeim érdekében megszakítom az anyámtól megörökölt családi hagyományt. Saját szenvedésemet tovább nem adom.
***
Anyám 93 nyarán is rosszallással figyelte ezen tevékenységemet. Ezerszer rám parancsolt, hogy gyerekeimet a megfelelő - szerinte szükséges - módon alázzam, szégyenítsem meg.
Hogy soha jót ne mondjak nekik - mert a dícsérettől elbízzák magukat!
Parancsát határozottan utasítottam vissza.
Megmondtam, gyerekeim lelkét nem teszem tönkre.
Dühödten kapott a szón.
Megmondtam, gyerekeim lelkét nem teszem tönkre.
Dühödten kapott a szón.
- "Talán én tönkretettem a te lelked?" - kérdezte kihívón, támadó hangsúllyal.
- "Igen!" - válaszoltam és rettegve menekültem fortyogó dühe elől.
Látva, hogy utasításait semmiképpen sem teljesítem, anyám magára öltötte a "mártír édesanya" hisztériával, zokogással előadott zsarolós szerepét.
"Parancsomat nem teljesíted? Merészelsz önállóan gondolkodni? Utasításaimnak nem engedelmeskedsz? Most nézd meg, akaratosságoddal mit tettél ellenem?! Így kell szenvednem miattad!" - szólt a hazug mutatvány.
Emlékszem, egy alkalommal a forró, nyári napsütésben kapáltam a kertben. Rövid nadrágban.
Első udvarunkból Sándor gyerekem kiabált utánam.
Első udvarunkból Sándor gyerekem kiabált utánam.
- "Kilóg a valagad!"- szólt a túlzó kritika.
- "Tudok róla." - válszoltam és dolgoztam tovább.
Konyhánkban rövidesen anyám éktelen, borszasztóan szörnyű, tragikus zokogása fogadott.
Csak egy pohár hideg vízért mentem, de a dráma kellős közepébe érkeztem.
Csak egy pohár hideg vízért mentem, de a dráma kellős közepébe érkeztem.
Anyám vígsztalhatatlanul szídta Sándort, szídott engem, szídta egész közös életünket.
"Sanyikám" - mondta álszent, aljas módon becézve bosszújának kipécézett áldozatát - "Sanyikám nagyon megbántott téged!"
A se köpni, se nyelni állapot vett erőt rajtam.
Mi történt?.....?
Mi történt?.....?
"Sanyikám illetlenül beszélt veled. Ez engem nagyon bánt! Nem hagyhatod annyiban, meg kell bűntetned!" - zokogta.
Hirtelen sok minden eszembe jutott - leírhatatlan, nyomdafestéket nem tűrő dolgok is!
Rendeztem gondolataimat.
Csendesen, higgadtan figyelmeztettem - az ő sérelmét neki magának kell megoldani.
Ne várja tőlem, hogy ő helyette fogok haragudni.
Ha unokájával gondja van, intézze vele személyesen.
Ne várja tőlem, hogy ő helyette fogok haragudni.
Ha unokájával gondja van, intézze vele személyesen.
Sándor gyerekem engem nem bántott, én nem haragszom rá.
Miért büntetném meg?!
Ezt a sírós-rívós, manipuláló női cirkuszt pedig azonnal be is fejezheti.
Rám nincs hatással.
Rám nincs hatással.
Büszkén mondom - torkán akadt a szó.
Lehet, hogy megpróbált később Sándorba is beleveszni, de gyerekem bízott bennem.
Nagyanyja drámájával szemben erős lehetett, mert tudta, kettőnk közt haragot egy félreérthető kijelentés nem okozhat.
Nagyanyja drámájával szemben erős lehetett, mert tudta, kettőnk közt haragot egy félreérthető kijelentés nem okozhat.
Kit érdekelt, hogy valagadat, vagy seggedet, vagy mit mond?
Kit érdekelt egy hülye szó, amikor ötünk közös, együttműködő erejével éppen négy sikeres, tisztességes, jó ember életének megalapozását végeztük.
Közöttünk belülről bomlasztó családtagnak helye nem volt.
A visszavágáson anyám estig rágódott.
- "Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa." - mondta végül lekezelő, diadalmas mosollyal.
Értett hozzá, hogy még bocsánatkérése is bántson.
Boldogan rúgott belém, nézett le vélt műveltségének magaslatából.
Értett hozzá, hogy még bocsánatkérése is bántson.
Boldogan rúgott belém, nézett le vélt műveltségének magaslatából.
Úgy érezhette, győzött.
Nem vette észre a szerencsétlen, hogy amíg ő fortyogó, bosszúálló gondolatait dédelgette, addig pusztító indulatai csak még jobban megemelték amúgy is kórosan magas vérnyomását. Amíg a félhomályos konyhában ült önmagát megbénító haragjába merülten, addig mi a gyönyörű napfényben vidáman végeztük kinti munkánkat.
Könnyű lélekkel, természetes, gördülékeny együttműködéssel összedolgoztunk.
Könnyű lélekkel, természetes, gördülékeny együttműködéssel összedolgoztunk.
Minden erőfeszítése ellenére - mi öten összetartoztunk.
A kapott leckéből nem tanult.
Legközelebb Miklóst vádolta meg - lopással.
Legközelebb Miklóst vádolta meg - lopással.
- "Mikikém" - mondta becézve - nem igaz ám, hogy bánto
m, hiszen becézem, ugye hallod?- "Mikikém ellopta a gyűrűmet!"
m, hiszen becézem, ugye hallod?- "Mikikém ellopta a gyűrűmet!"
Láthatta, újabb drámája engem egyáltalán nem érdekel. Ezután, érdekes módon az eltűnt gyűrű is megkerült.
- "Csabikám megkínált a csokijából, DE annyira keveset adott......!" - sopánkodott máskor hazug, álszent aggodalommal. - "Mi lesz vele, ha ennyire fukar marad?!"
Na ja!
Unokájának összes csokiját fel tudta volna zabálni. Nem tehette, tehát a bosszúállás feladatát rám akarta ruházni. Már megtanulhatta, gyerekeimet nagyanyjuk kedvéért bántani soha nem fogom. Csavart egyet a gondolatmeneten. Egyszerre csak kiderült, saját gyerekemet éppen önmaga jól felfogott érdekében kell bántanom.
Nehogy felnőtt korára fukar maradjon..!
Na, hát épp ilyen egy gondoskodó, unokája jövőjéért aggódó nagymama!
És éppen így néz ki egy felelőtlenül hanyag szülő, aki nem hajlandó gyerekeit szíre-szóra, a külvilág kénye-kedvére bántalmazni.
Ugye?
Pisti halála után anyám addig is elviselhetetlen természete szemmel láthatóan, sokkal szörnyűbb lett.
Anyám gyűlölte férjemet.
Míg korábban sokkal veszélytelenebb, fiatalon szelíd, inkább kínlódni mint kínozni vágyó első férjemet gyorsan besorolta az "áldozat" kategóriába, addíg Pistiben emberére talált.
Félreértés ne essék!
Anyám nem azért haragudott Pistire, mert az bántott engem.
Anyám nem azért haragudott Pistire, mert az bántott engem.
Dehogy!
Hiszen hozzá hasonlóan, ő is bántani akart.
Hiszen hozzá hasonlóan, ő is bántani akart.
Haragját előjogainak elvesztése okozta.
Rá kellett jönnie, komoly vetélytársa akadt megszületése óta tehetetlen, kiszolgáltatott bábnak nevelt reménybeli áldozata gyötrésében.
Ez felháborító volt.
Ez felháborító volt.
Hosszú éveken keresztül, egészen férjem haláláig tartó hatalmi harc kezdődött.
Emlékszem, sokszor előfordult, hogy fejem fölött hangosan, gyűlölködve vitatkoztak a személyem fölött gyakorolható előjogok birtoklásáról. Mint valami állat vásárban.
Anyám nyakatekert, állítólag gyereke érdekét védelmező, átlátszó érveléséből láthatóan kilógott a lóláb. Ettől Pisti magabiztosan, nagyokat röhögött. Tudta, pillanatnyilag nyeregben van.
Halála után anyám vérszemet kapott. Úgy érezte, hatalomátvétele előtt szabad az út.
Gyűlölt ellenfelének még emlékét sem tűrte.
Szerencsétlen, valódi szörnyeteg volt.
Mégis, közös kirándulásaink alkalmával viszonylag könnyen kezelhetővé vált.
Amint beleélte magát az ötödik gyerek szerepébe, világa máris kerek lett. Hosszú sorban, mint valami óriás tengeri kígyó - úgy vonultunk árkon-bokron keresztül.
Gyerekemmé avanzsált anyám végre kiélvezhette a gyerekkorában nélkülözött igazságos, türelmes anyai jelenlétet.
Amint beleélte magát az ötödik gyerek szerepébe, világa máris kerek lett. Hosszú sorban, mint valami óriás tengeri kígyó - úgy vonultunk árkon-bokron keresztül.
Gyerekemmé avanzsált anyám végre kiélvezhette a gyerekkorában nélkülözött igazságos, türelmes anyai jelenlétet.
Számtalan közös kirándulásunk alkalmával megmásztuk a sümegi vár dombot, a zalaszántói, a badacsonyi hegyet.
Együtt csavarogtunk Kaposváron, Tapolcán.
Egész napos, kimerítő bevásárló körutakat jártunk a közeli kisvárosokban.
Budapesten, anyám apró szobájának padlójára terített gumimatracokon aludtunk, hogy napközben hatalmas kóborlásokat rendezzünk városszerte. Budai vár, Városligeti Állatkert, Közlekedési Múzeum - mind a program része lett.
Tőzsgyökeres anyám hosszú, Budapesten leélt élete során egyedül soha, egyetlen egyszer sem indult városnéző, kikapcsolódó sétára.
Hiába szenvedett kicsi lakása szűk falai közé zártan.
Nyakatekert, csavaros önkorlátozó hazugságai cselekvésében mindíg megbénították.
Hiába szenvedett kicsi lakása szűk falai közé zártan.
Nyakatekert, csavaros önkorlátozó hazugságai cselekvésében mindíg megbénították.
Ő, aki fizikai adottságainak köszönhetően képes volt elgyalogolni a falunk határában álló várig, vagy a miseúton gyalog átbattyogni a Balaton partra - otthon, Budapesten "veszélyes"-nek, "fárasztó"-nak érezte a zuglói otthona környékén tett, sokkal rövidebb sétát is.
Meggyőződése szerint fényes nappal is leütötték, kirabolták vagy bántalmazták volna egy Városligeti levegőzés alkalmával.
Meggyőződése szerint fényes nappal is leütötték, kirabolták vagy bántalmazták volna egy Városligeti levegőzés alkalmával.
Egy idő után kitalált feltételezését már tényszerű valóságként kezelte.
Ekkorra kiderült - Budapesten az emberek mind rohadtak, akik a szegény, tehetetlen idős hölgyekre vadásznak!
Sajnos a józan ész itt már nem segíthetett.
Anyám erőnek erejével szenvedő áldozattá akart válni.
Anyám erőnek erejével szenvedő áldozattá akart válni.
Sikerült neki.
Közös kirándulásaink álkalmával nyugodt lehetett - biztonságára az én személyem nyújtott garanciát.
Igyekezett is minél többet megszerezni belőlem!
Valódi összeférhetetlen gyerekként áskálódott, manipulált négy "testvére" ellen.
"Rosszasága" feledtetésére komoly anyagi áldozatot hozott.
Hajó, vonat és belépő jegyeket, fagyit, lángost, csokit, játékokat vásárolt a tökéletes élmény érdekében.
Hajó, vonat és belépő jegyeket, fagyit, lángost, csokit, játékokat vásárolt a tökéletes élmény érdekében.
Köszönjük!
Úgy gondolom, egyedül csak ezek a könnyű, számára biztonságos, védett gyermeki státuszban eltöltött közös csavargásaink jelentettek örömet számára.
Amint a gyerek szerepéből kiesett, már semmiben sem számíthattam rá.
Ahogyan lélekben soha fel nem nőtt, örökre megrekedt bántalmazott kislány korában - úgy a fizikai valóságban sem tudta megvalósítani a felnőtt szerepet.
Férjem halála után éveken keresztül kérleltem - nyáron, az idegenforgalmi szezon idején lássa el gyerekeim felügyeletét. Hadd vállaljak nyári, szezonális munkát.
Ahogyan lélekben soha fel nem nőtt, örökre megrekedt bántalmazott kislány korában - úgy a fizikai valóságban sem tudta megvalósítani a felnőtt szerepet.
Férjem halála után éveken keresztül kérleltem - nyáron, az idegenforgalmi szezon idején lássa el gyerekeim felügyeletét. Hadd vállaljak nyári, szezonális munkát.
Annyira kellett volna a pénz...
Mindent, de valóban mindent a keze alá készítek. Esténként főzök, mosok. Unokái már nem kicsik, betartják a játékszabályokat.
Minden hiába volt.
Lelkében a sértett, megsebzett kislány felháborodva tiltakozott a felnőtteknek való, nagymamai feladat ellen.
Csabikám, Sándorom, majd később Manó gyerekem és Miklós is nyári munkát vállalt - csak én nem tehettem ki a lábam.
Legkisebb, legösszeférhetetlenebb, legkövetelőzőbb, önző gyerekemet - anyámat kellett őriznem, szórakoztatnom, kiszolgálnom hosszú, több hetes falusi nyaralásai alkalmával.
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
