Kezdőlap>Pálházi Éva - Hegyimenet - Úton III

Pálházi Éva - Hegyimenet - Úton III

2014.01.30 19:24

Visszatekintve, a mostani tudásommal már tisztán látom, életem sok évtizedét milyen öntudatlan játszmák egyvelege irányította.

Anyám tanította, majd később már nélküle is hűségesen folytatott játszmáim célja a szenvedés, a megalázó büntetés beszerzése volt.

A pakliban az adu ász, önmagam elpsztítása.
Egyedül csak gyerekeimnek köszönhetem, hogy sikerült negatív énemet ennek a lapnak kijátszásában meggátolnom.

Életem szereplőit az események fényében JÓ-nak vagy ROSSZ-nak ítélni teljesen fölösleges igazságtalanság.

Saját egóm határozott akarata szerint, ezeket az embereket én magam vonzottam és választottam magam köré.
Saját, előre megírt - kín keserves szenvedésről, mellőzöttségről, megaláztatásról szóló - drámám mellékszereplői voltak ők.

Kiválóan teljesítették feladatukat.

Azt a feladatot, amely egyébként őket, saját magukat is tönkretette, sőt - Pistit el is pusztította.

Tudniillik az ő színdarabjuk éppen erről szólt.

Ennek végkifejletében - öntudatlan önmagammal - én is hathatós szerepet játszottam.

Pusztítani és pusztulni!

Történjen bármi, ezt a célt KELL szolgálja.

Minél rosszabb - annál jobb.

Szemmel láthatóan egyikünk sem tudta, élete során mit is követ el önmaga és mások ellen.

Felébredni, levetni a pusztító játszmák kényszerét, kívülről - felülről - indulatok nélkül tekinteni életem eseményeit - több mint ötven év után sikerült.

Az egó működésén agyalva, fejemben ez a hasonlat állt össze.

Szeretném, ha segítene.

Képzeld el, hogy van egy nagyszerű, remek számítógéped. A tökéletes szerkentyű pontosan annyi saját képességgel rendelkezik, amennyire szüksége van önmaga működésben tartásához - vagyis a létfenntartáshoz.

De semmi baj.

Te rendelkezel egy fantasztikus, minden problémádra megoldást nyújtó programmal is.

Remekbe szabott számítógéped valamint zseniális programod együttműködése világmegváltó teljesítményt nyújt.

DE.

Mit szólnál, ha egy nap géped, bekapcsolása után új elhatározásra jutna. Úgy döntene, ezentúl MINDENT ő maga, egyes egyedül fog csinálni.

Kiváló programodat pedig mostantól nyugodtan dughatod a a...kárhova, ő nem hajlandó futtatni.

És attól a naptól kezdve eddig csodálatosan együttműködő számítógéped már csak saját, meglehetősen gyengécske - pusztán fizikai működésének fenntartására méretezett - képességeit fogja csillogtatni.

Kíváncsi lennék, hányszoros fénysebességgel száguldanál segítségért a legközelebbi informatikushoz?!

Képtelen helyzet.

Egy számítógép, amelyik megpróbálja az önfenntartásához rendelkezésére álló minimális memóriával lesöpörni, földbe döngölni nemcsak a részét képező akár többszázszoros nagyságú merevlemezét, de még a működésének értelmet adó programot is.

Legyen az akár ablakos vagy éppen pingvines.

Idáig, ugye tiszta?

Most képzeld el, hogy megszületésedkor ajándékba megkapsz egy remek, fantasztikus biológiai alapú, megszámlálhatatlan funkciót villám sebesen ellátó, fizikailag fejlődő, sőt állandóan regenerálódó - öngyógyító! - hipermodern számítógépet.

Csodálatos, - anyukád által istenített! - bár kissé büdös és hangos szerkentyűd pontosan annyi saját memóriával rendelkezik, amennyi önfenntartásához szükséges. Tökéletes időzítéssel ordít, lélegzik, választja ki a salakanyagokat, gyógyítja be a legyalult térdeket, növeszti a hajat, körmöket. Elsorolni is képtelenség, mi mindent tesz felügyelet nélkül, milyen kémiai-fizikai csodákra képes saját létfenntartó programját működtetve.

Mégis.

Bármennyit álmélkodunk - csöndben el kell ismernünk, fantasztikus bio kompjuterünk ezzel a teljesítménnyel alig-alig szárnyalja túl az állatokra jellemző színvonalat.

Semmi baj.

Hiszen rendelkezésedre áll egy tökéletes, átfogó, mindent megoldó - mondhatni üdvözítő - program. Egy csak rád jellemző, a te életed történetének megfelelő tervezet. Egyedül csak ennek a programnak a letöltésével válhat a kis óbégató, bio szerkentyűbűl az a lény, aki TE vagy.

A letöltés még gondolati sebességgel is évtizedeket vesz igénybe.
Türelmetlenségre semmi ok. Biztos lehetsz benne, hogy megváltó működését már a letöltés megkezésekor beindítja, amint megérkeznek a nélkülözhetetlen telepítő fájlok - az együttérzés, szelíd önzetlenség, alázat, szeretet, nagylelküség, tisztelet.

Ilyen alapok telepítése után már egész életed összes történése stabil, biztonságos építménnyé áll össze.

Tökéletes, minden helyzetben kíválóan működő programod folyamatos letöltögetése életre szóló elhívatottságot jelent.

A feladat végzése, már menet közben lelki békét, boldogságot, nyugalmat ad.

A kis butácska, biológiai alapú szerkezet és a TE tökéletes programod együttműködése kiegyensúlyozott, sikeres, boldog földi életet biztosít. Eredményekben gazdag anyagi tapasztalatok megszerzését a szellemi lény számára, aki TE vagy.

DE.

Mit szólnál, ha a rendelkezésedre bocsájtott bio kompjuter egy nap úgy döntene, mostantól életed minden eseményét ő irányítja. Ő, a csekély értelmű gépezet, a butácska állati teremtmény - az egó - ezentúl felügyelete alá vonja szellemi lényed "Földi Élet" elnevezésű, hatalmas jelentőségű vállalkozását. És hogy szándékának nyomatékot adjon - az egyedül üdvözítő program letöltését is megszakítja.

Ettől fogva életedben a megfontolt gondolatokat felváltják az állati reakciók.

Ráadásnak a felügyelet nélkül maradt, elszabadúlt indulatok pusztítását is megkapod.

Igen, tudom, ideális esetben az első figyelmeztető konfliktus alkalmával, azonnal magadba szállnál.

A megszólaló vészcsengő hangjára rögtön megkezdenéd a belső javítási munkálatokat.

Embertársaid is erre ösztönöznének.

Sajnos most, ebben a mi nyugati típusú, fogyasztói társadalmunkban nemhogy a vészcsengő, de még egy vész ágyúdörgés jelzését is elnyomja a milliószámra elszabadult, önállósodott kis buta bio szerkentyűk izgatott nyüzsgése.

Hiszen mindenki más is így él - szól a lelkiismeretet elaltató, felelőtlen szöveg.

Egyszer élünk, - csak az a miénk, amit megeszünk, - mit érdekel az erkölcs, ha a végén úgyis megdöglök, - és sorolhatnánk a végtelenségig.

És TE nem érted.

Valahol a háttérben, egy titokban még működő periférián a szellemi program lassan, kín keservesen próbál cselekvésre késztetni.

Belül érzed - határozottan érzed! - a kettősséget.

Rájössz, a külvilág elvárásai homlok egyenest szemben állnak bensődben megszólaló lelkiismereted hangjával. Jövőd a lopva, még idejében letöltött adatok mennyiségétől függ.

Előfordulhat, hogy kellőléppen megerősödve, elszántan szembefordulsz a külvilág elítélő, lebecsülő véleményével és kitartóan végigjárod megkezdett utadat. Kis butácska, félelmektől hajszolt, környezetét izgatottan felügyelő egódat egy jól irányzott, elmélyült, csendes meditációval visszazavarod az őt megillető, saját helyére.

Ezután szellemi programod letöltését mindenki és mindenek ellenében is végigviszed.

Egyetlen támaszod önmagadba vetett hited.

Az idő neked dolgozik.

Súlyos évek, embert próbáló munka végén elégedetten tekinthetsz vissza.

A pillanatnyi trendek hangosan ítélkező szószólóit rég elsodorták az újabb eszement irányzatok hullámai. Egyedül a te értékálló munkád fénye nem halványodik el. Sőt, egyre tündöklőbben ragyog az idő múlásával. Tevékenységed valódi megbecsülését az idő távlatában nyeri el.

Türelem és eljövendő sikered biztos tudata tökéletes eredményt hoz!

Jól szolgáló elégedett, egészséges tested a jutalom ráadás.

Rosszabb esetben előfordulhat, hogy túl gyöngének bizonyúlsz. Olyan sokan és annyira hangosan duruzsolják füledbe az anyagi valóság és a test mindenhatóságának dicshimnuszát, hogy végül bedőlsz.

Úgy érzed, nem illik a többség véleményével szembeszegülnöd.

Erről hamarosan környezeted is meggyőz.

A materializmusnak nevezett, csak az anyag létezését elismerő össznépi őrület lelkednek puszta létét is letagadja.

Csak próbálj meg üdvözítő, mindenek felett álló programod letöltésével továbbra is bíbelődni - kedvedet, ha kell, tudományos alapon kiutalt elektrosokk terápiával veszik el.

Tekintélyes tudósok fehéren feketével bebizonyítják neked, hogy létezésednek semmi, de semmi értelme sincs, hogy véletlenül, pusztán genetikai rendellenességből lettél, hogy végül teljesen fölösleges, szenvedésekkel teli életed befejeztével szimplán megdögölj és elrohadj.

Külvilágod véleménye súlyos kényszerítő erő.

Nem enged kételkedni.
Kipusztítja kiváncsiságodat.

Választhatsz - okosnak, belevalónak tartanak, ha elveiket elfogadod és gondolkodás nélkül engedelmeskedsz, vagy lehülyéznek és megvetnek, ha önálló, saját véleményedet kinyilvánítod!

A csábítás, hogy elvegyülhess a langyos pocsolyában önfeledten dagonyázók közt - túl erős.

Egy nagy, erős, hatalommal bíró csoport - a csorda - tagjának lenni - ez biztonságot jelent csekélyértelmű, félelmekből táplálkozó egód számára.

Ebben a pillanatban sorsod megpecsételődött.
Ez életed legutolsó döntése, ahol szellemi valód még gyenge, elhaló hangon, de megpróbált szóhoz jutni.

Innen kezdve - véged.

Hiába csatlakozol a többi butácska, indulatos, izgatottan rendezkedő egó díszes társaságához - ez a közösség csak kifelé, a külvilág irányában működik. Abban a ritka pillanatban, amikor végtelenített, felfokozott drámáik rövid szünetében csend támad, odabenn hihetetlen űrt érzel.

Elemésztő hiányérzetet.

Bensődben tátongó légüres teredet, az alapos agymosás következtében mindenáron az anyagi világ fizikai síkján akarod betölteni.

Pont erre a hiányérzetedre utazó kereskedők milliónyi használati cikkét vásárolod meg.

Önmagadat újabb és újabb tárgyak beszerzésével vagy éppen még több és több ennivaló elfogyasztásával próbálod gyógyítani.

Képtelen, magamutogató smink és hajszín, életveszélyes diéta, plasztikai műtét következik.

Hasztalan.

Végül keresel valami jó ütőset még mindíg fennálló hiányérzeted eltompítására.

Drog, alkohol - minden jöhet, ami hosszabb rövidebb időre elfeledteti a belső űrt.

Természetesen az életedből hiányzó szellemi jelenlét okozta ürességet a fizikai létezés szintjén betölteni nem lehet.

Hiába minden igyekezeted - bajodra gyógyszert csak szellemi programod újraindítása jelenthetne.

Azonban pont erről, az egyedül hatásos gyógymódról, környezeted már réges-régen lebeszélt.

Sőt.

Használatát fejvesztés terhe mellett - tudományos bizonyításokra alapozva! - meg is tiltotta.

Itt állsz megfürödve - csalódottan, üresen, kiábrándultan.

Életed értelmetlen.

Úgy hiszed, a tudósok igazat mondtak - néhány kilónyi céltalanul vegetáló, végül elrohadó szerves anyag vagy csupán.

Keserűségedben nem veszed észre, rád kényszerített állításukat saját életedben te magad, önként valósítottad meg.

Elvárásaikhoz alkalmazkodva beteljesítetted a tőlük készen kapott, kiábrándító reménytelenséget eredményező programot.

Mostanra ennek már nincs jelentősége.

Észvesztve hajszolod az újabb berúgásokat, az újabb drog adagokat.

Valahogyan csak eltelik ez a szörnyű, üres, szenvedéssel teli élet!

Tested pontosan igazodik általános közérzetedhez.

Fizikai egészsége fenntartásához bio kompjuterednek szüksége lenne a szellemi programoddal együtt letöltésre kerülő frissítésekre. Az éppen szükséges "vírusirtó", "töredezettség mentesítő" vagy "nagytakarító" kiegészítőkre. Szellemi irányítás nélkül a test egészsége elvész.

A gyenge képességű, de hatalomra vágyó egó állandó negatív életszemlélete nagy károkat okoz.

Kirekesztett szellemi lényének hiányától mindenki - a hívő és nem hívő is - egyformán szenved.

És akkor jönnek a krónikus betegségek.

Ezek korunk embertől elrugaszkodott, "egészség"-nek csúfolt betegségügyének sikertörténetei.

Sok beteg sok méreg drága gyógyszert fogyaszt. Még több beteg pedig még ennél is többet.
Legjobb, ha a beteg sohasem gyógyul meg.
Így rá lehet kényszeríteni, hogy a gyógyszergyártókat gazdagítsa élete végéig.

A kétségeesett emberek orvosaikat bízzák meg a belső ürességükből fakadó fizikai következmények elhárításának feladatával.
Saját testüket kitartóan húzzák-vonják a kín keserves vizsgálatok poklában. Fűtől-fától segítséget várnak - sőt, követelnek!
Mindenkinek kutya kötelessége rendbehozni az ő saját életük során, saját tevékenységük által tönkretett, saját testüket.

Egészségükért mindenki felelősséggel tartozik, csak ők, maguk nem.

Ebben, az erkölcsileg teljesen lenullázott légkörben vak vezet világtalant.

A hiányzó szellemi kapcsolat miatt elromlott testet mérgekkel, vegyszerekkel gyógyítani olyan, mintha a számítógép vírusos programját a billentyűzetre, monitorra locsolt fertőtlenítővel akarnánk rendbehozni.

Lehetetlenség.

Még szerencse, hogy a krónikus orvoshoz járók nem is gyógyulást, hanem folyamatos, hosszan tartó törődést akarnak.

Éppen kiegészítik egymást azzal a buzgó egészségüggyel, amely esetenként nem is a gyógyítást, hanem a kellőképpen jövedelmező, épp eléggé magas beteglétszámot akarja fenntartani.

Egy szóval - csőd.

Kettővel - teljes csőd.

Korunk nyugati típusú társadalmaiban fülsiketítően harsog a pusztító üzenet -

- SEMMI vagy, törődj bele, hogy értelmetlen, fölösleges létezésed csak a romlandó szerves anyag véletlenszerű balesete. Állati szinten habzsold a fizikai élvezeteket, majd pedig dögölj meg!

Ahelyett, hogy így ösztönözne -

- Rendületlenül keresd és találd meg bensődben valódi szellemi lényedet, aki teremtő hatalommal ruházza fel szerves anyagokból készített, fantasztikus bio kompjuteredet.
Aki képessé tesz, hogy szellemi értékek teremtésével teljesítsd anyagi létezésed Földi feladatát.

***

93 nyarán, férjem öngyilkossága után ez a szellemiség tartotta a lelket bennünk.

A háztartás és a kert minden időmet lefoglalta.

Összetartottunk.

Megváltozott lelki állapotunk külső környezetünkön is meglátszott.

Pisti életében első udvarunk komplett szemétdomb képét mutatta.

Hiába őrizgettük a régi, lerobbant mosógépünkből kiszerelt villanymotort. Fűnyíró nem készülhetett belőle.
Az ügyes ezermester szomszéd férjemnélgyorsan kiérdemelte a "tetű" elnevezést.
Ajtónk előtt pedig méteres, fás szárú gazok terjeszkedtek vígan.
Több éven át folytatott, reménytelennek bizonyuló alkudozás után, 93 tavaszán határoztam. Férjem megkérdezése nélkül átvittük nagy becsben őrzött villanymotorunkat arany kezü szomszédunkhoz.

Pisti lesújtó pillantással hülyének nevezett. "Az a tetű jól átver majd, meglátod."- mondta.

Rosszindulatának akkorra már nem volt hatalma fölöttem.
Egyre erősebb, magabiztosabb lettem.

Két nap múlva - még az ő életében - boldogan nyírtuk a füvet potom pénzért bütykölt kis szerkentyűnkkel.

Nyár közepére sikerült - anyám anyagi támogatásával - fehér, műanyag kerti asztalt és székeket vásárolnunk. Rendezett, karban tartott lakókörnyezetünk szomszédságunkat is meglepte. Hiszen az eltelt évek alatt már hozzászoktak udvari szeméttelepünk látványához.

Látogatóba érkező anyósom szörnyülködve nézte a változást.

- Ilyeneket vesztek, inkább gyászolnátok! - mondta indulatosan.

- Ezután rendszeresen eljövök és megmondom, mit kell csinálnod! - szólt a legorombító nevelés.

Mondhatom, ekkora önbizalom láttán megállt az ütő bennem.
Hiába próbáltam szavait jóhiszeműen értelmezni - mondanivalója egyértelmű volt.
Ezentúl az ő parancsainak kell engedelmeskednem. Igyekeztem udvariasan válaszolni.
Segítő szándékát megköszöntem és biztosítottam róla - magamtól is tudom mit kell tennem.

Hogy mennyire rosszúl szóltam, az tisztán látszott anyósom távozási sebességéből.

Ezután sokáig, egészen Miklós július végi születésnapjáig nem láttuk őt.
Érdekes, bár sajnos egyáltalán nem meglepő módon, anyósom életében egyetlen egyszer, csak ezen a nyáron gondolt unokái születésnapjára. Előtte és utána is, rendszeresen, minden évben emlékeztetni kellett a jeles napokra.

Sőt!
Minden alkalommal rosszallotta a szülinapi ünneplés szokását.

Csak és kizárólag 93 nyarán jutott eszébe Miklóst megköszönteni. Fiához hasonlóan, gyerekeimet ő is remekül felhasználható eszköznek tekintette. Szülinapi köszöntőnek álcázott, felderítő kém akciója villám gyorsan lezajlott.
Csak első udvarunkig jött.
Ahogy üdvözlésére kiléptem a bejárati ajtón, ő már az utca felé iszkolt.

Nem értettem.
Egyszerűen nem értettem!

Miért értelmezte támadásnak, amikor tudomására hoztam, saját életemet én magam kívánom irányítani?

Miért érezte szükségesnek az üldözött nagymama szerepét eljátszani?

A drámára éhes falu bizonyára örömmel fogadta újabb aljasságom látványos bizonyítékát.
Mit is gondolhattak volna, amikor anyósom hátra sem nézve, futva távozott tőlünk.

Elítélendő színjátszására egyedül csak szörnyű butasága lehet a mentség.

Megbotránkoztató viselkedésére eddig is, jó néhány alkalommal kellett mentséget keresnem, találnom.
Mégis, úgy érzem, életem összes öntudatlanul pusztító szereplője közül ő a legtisztességesebb.
Míg anyám, vagy férjem rokonsága megpróbálta képmutató hazugságok mögé rejteni egyértelmű gonoszságát, addig anyósom nyíltan, kendőzés nélkül akart rosszat nekünk.
Míg a többiek önmagukat fényezve, hazug látszatot kreáltak, addig ő általában őszintén bevállalta rosszindulatát.
Ezért éreztem úgy, mentséget érdemel.

Meggyőződésem szerint csak azok igyekeznek szándékaikról kifelé hamis képet mutatni, akik tudják, amit tesznek - helytelen.
Ők valóban bűnösök.
Tudják, mi a helyes és mi a rossz. Mégis, a jónak csak hazug látszatát keltik, miközben a rosszat aktívan gyakorolják.

Anyósom más eset.

Ő legjobb, őszinte meggyőződése szerint mondta és cselekedte rémisztő rosszaságait. Kertelés nélküli őszinteséggel szórta ránk rémisztő átkait.

"Meglátod, egyszer biztosan meg fog fulladni!" - mondta nevetgélve, amikor látta, ahogy hason fekvő, néhány hetes kisfiam fejét ügyesen emelgette, forgatta.

"Jobb lenne, ha a gyerkeknek nem is lenne gyerekük!"- szólt az én reménybeli nagymamaságomat megkérdőjelező óhaj.

Nála minden egyszerű volt.

Nem akart csőbe húzni.

Nyílt kártyákkal játszott.

Mind tudhattuk, hogy velem ellentétben, ő megengedné! gyerekeimnek, hogy ne kelljen tanulniuk.
Megengedné nekik, hogy tizenhat évesen betanított, culáger melót vállalhassanak.
A férfiaknak ősi jogon megjáró alkoholizmust sem tagadná meg tőlük.
Valamint azt sem, hogy csak kettő hetente fürödjenek, hogy gusztustalanul bűzlő, piszkos ruhában járjanak.
Hiszen ez generációk óta így természetes.

Sőt!
Ennek így kell lenni!

Egyedül csak a gonosz meny akadályozza ezeknek az ősi szabályoknak a betartását.

Pisti anyukája édesanyjának kőtáblába vésett, szent igazságait erőszakolta családjára.
Azt, hogy szellemi erőszaktétele nyomában pusztulás jár - azt nem tudta felismerni.
Anyósom őszinte kétségbeeséssel figyelte, amint elutasítom az ő életét működtető szabályokat. Gondolkodást nem igénylő, készen kapott törvények közé zárva, biztonságban akart tudni minket. Rémülten látta, ötünkre gyakorolt hatása Pisti halálával megszünt.

Eszébe nem jutott volna - van itt valaki, aki gondolkodik, új szabályokat hoz, új rendet teremt, új elképzeléséhez elszántan, mindenáron ragaszkodik.

Eltelt 93 nyara.

Anyósomat fogva tartotta önmagának állított, üldözött-menekülős-áldozati csapdája. Láttam, a helyzet megoldásáért nekem kell tennem valamit.
Pisti anyukája - legyen bár akármilyen lelkületű - mindíg az én gyerkeim nagymamája marad. Van az emberi értékeknek egy olyan minősége, amely felülír mindenféle drámát, egós színjátékot.

Azt, hogy férjem anyukája szeret-e engem - azt eldöntheti ő maga. De sorsa által ráruházott, ajándékba kapott nagymamaságáról nem dönthet.

Ahogyan én sem tehettem meg, hogy elvegyem gyerekeimtől unokaságukat.

Szeptemberben vonatra ültettem családomat és a közeli városba utaztunk, nagymama látogatóba. Lehet, hogy anyósom meglepődött megjelenésünkön, de vitára lehetőséget sem adtunk neki. Olyan természetességgel állítottunk be hozzá, annyira hétköznapi egyszerűséggel beszéltünk vele, hogy azonnal elfelejtette önkorlátozó mártírságát. Városi középiskolába járó unokái ezután sok éven keresztül, rendszeresen látogatták és mai napig felkeresik, amikor lehetőségük adódik.

Évek múlva, kórházi kezelés után, nálunk lábadozott heteken át. Főztem, mostam rá. Gondoskodtam róla. Felhízlalva, megerősödve tért haza a közeli városban lévő otthonába.
Tudtam, segítségre szorul.
Csak ez volt fontos.

Az évek múlásával egyre szembetűnőbb családi sikereink láttán anyósom hihetetlen önkritikát gyakorolt.
Elismerte munkám eredményét.

Megdícsért.

"Minden a te érdemed." - mondta - "Bámulatos, milyen jól boldogultok."

Alkalmanként még anyagi segítséget is kapunk tőle.

Ennyire egyszerű békét teremteni.

Összetartani a családot.