Nocturne - Anyámnak, már túl későn...
2014.01.20 22:41
Hallgatsz és szenvedsz, szólni mást sem engedsz!
Pálházi Éva - Nocturne - Anyámnak, már túl későn...
Hallgatsz és szenvedsz, szólni mást sem engedsz!
Saját könnyeidet büszkén tagadod meg,
gúnyosan megveted az érző lényeket,
a jóságot tartod legfőbb gyöngeségnek,
kemény kézzel fojtod magadba a lelket.
- Nincs kegyelem, vesszen, pusztuljon a szellem! -
Tán azt hiszed bátor, ki mereven hallgat?
Gondolod, nem fontos más, csakis a látszat.
Félsz, hogy a külvilág mit is mond majd rólad?
Gonosz nyelvek miatt feláldozod magad!
Tudd meg, erős az, aki hinni, bízni mer
s örömét-fájdalmát a világ elé tárja.
Sorsdöntő leckéi értelmét az ember
csak mások szemének tükrében láthatja.
Megnyomorodik bent a szenvedő lélek,
ha fölötte halálos némaság az úr,
mert bármit is adhat még nekünk az élet,
de semmi sem maradhat kimondatlanul!
- . -
Ma már látom, gonoszságod rejtekében
ott sírt a kislány, megbántott gyermek éned,
aki bosszújától várta a gyógyulást,
pedig azt soha nem hozza el semmi más,
csak a szerető, önzetlen megbocsájtás.
Videó változat
--->>>
--->>>
