Lord Byron - She walks in Beauty
2014.08.27 21:51
Lord Byron - Szépségben lépdel a lány...
Szépségben lépdel a lány, felhőtelen
tája fölött mint éjszaka édes
csillaga, őrzi két szeme s nézete
mind, ami legjava éjnek, s a fénynek.
S meglehet, ím, sugara mennyeknek
rikító nap lángözönén elvérez.
Mérlegen hintáznak fény és az árnyak,
s félbevész könnyen a tűnő kegyelem,
'mi hollófeketén károg a fán, vagy
üde lányarcon ragyog selymesen,
hol ideák édes harmóniája
lakik, ó, mily tiszta, mily drága e hely.
Orcáján, szemöldöke íve alatt
oly lágy nyugalom, ámde beszédes,
hamvasan hódít szűz mosolya, s fakad
bensőjéből jósága erénye.
Egy elme, kinek békéje páratlan,
ártatlan' lépdel a szív szerelmével!
/Saját fordítás/
***
Lord Byron - She walks in beauty
She walks in beauty, like the night
Of cloudless climes and starry skies;
And all that's best of dark and bright
Meet in her aspect and her eyes:
Thus mellow'd to that tender light
Which heaven to gaudy day denies.
One shade the more, one ray the less,
Had half impair'd the nameless grace
Which waves in every raven tress,
Or softly lightens o'er her face;
Where thoughts serenely sweet express
How pure, how dear their dwelling-place.
And on that cheek, and o'er that brow,
So soft, so calm, yet eloquent,
The smiles that win, the tints that glow,
But tell of days in goodness spent,
A mind at peace with all below,
A heart whose love is innocent!
