Az igazság kedvéért #9 - Gondolatok belső használatra

2016.12.05 12:27
 
Gondolatok belső használatra
 
 
Nem akarok hazudni neked, az igazság kedvéért tudnod kell, hogy én egy zavarba ejtően egyszerű lélek vagyok. 
Nincsenek megtévesztő taktikák, nincs álcázott hamis látszat, bizalmatlan távolságtartás vagy előzetes elvárások. Nincsen biztonsági rejtekhely ahonnan az emberek szándékait fürkészném.
Nyitott elmével és nyitott szívvel állok előtted. Abban biztos vagyok, hogy csak bizalom lehet megfelelő alapja az emberi kapcsolatoknak ... sőt, bizalom nélkül az élet csupán félelemmel teli bújócskává válna.
Így hát ti mind - barátok és ellenségek, testvérek és haragosok, gyanakvók és derűsek -szívesen látott kedves vendégeim vagytok. Mind elhozhatjátok a ragyogó fényes, vagy rútul sötét ajándékotokat.
 
Igen, most azt gondolhatnátok - "Ez egy bolond! Így mindenki átveri majd őt!" 
 
De ... az én meggyőződésem szerint minden ember megérdemli a lehetőséget, mindenkinek joga van, hogy akár becsületes vagy akár hazug lehessen.
 
Az emberek gondolatai - mint távoli, égbenyúló hegycsúcsok - elérhetetlenek számomra. Néhány közülük igaz és néhány hamis ... nincs hatalmam elbírálni és kiválogatni őket. 
Minden gondolat a gondolkodóhoz tartozik, ugyanazon a frekvencián rezeg, mint az őneki életet adó elme, és minden gondolat magához vonzza a saját következményét. Én csak engedem, elfogulatlanul, hogy a különböző emberi lények változatos gondolatai megérkezhessenek hozzám.
Ha valaki bántani akar - megadom neki a lehetőséget, hogy megtegye - ahogyan megadom a lehetőséget sok más embertársamnak, hogy jóindulatú üzenetet közvetíthessenek felém ... és én csak figyelem, egy külső nézőpontból, ahogyan az érkező leírt, kimondott gondolatok leleplezik önmagukat és felfedik a létrehozójuk szándékát.
És, hogy őszinte legyek hozzád - nagyon élvezem ezt a megfigyelést.
Szerencsés vagyok, mert sok jószívű, segítőkész, őszinte üzenet érkezik hozzám, sokszor olyan idegenektől, akiket személyesen nem is ismerek, de a meggyőződésem bizalmat szavazott nekik. És igen, néha érzem, hogy mérgezett a nyíl ... de akkor csak félreállok és jót mosolygok a buta vadászon.
 
Mondd meg nekem, kedves, képes volnál befalazni a házad összes ajtaját amiért egyszer, valamikor, a szomszédod bement hozzád veszekedni?
 
Képes lennél bedeszkázni az összes ablakot, amiért korábban egyszer a vihar kitört egyet közülük?
 
Még egy tornádó is véget ér egyszer, miért pont a te bizalmatlanságod ne múlhatna el?!
 
 
*
 
 
A kellemetlen esemény után, amit már korábban "Schrödinger macskája" címmel leírtam - egy nap ismét találkoztam a történetem főszereplőjével.
 
Az asszony, aki két évvel korábban az én kiszámíthatatlanul szeszélyes főnököm volt - szembejött velem a kisváros tavaszba borult utcáján.
Ahogyan az emelkedőn felfelé toltam a biciklimet, már messziről észrevettem őt. Épp a kisunokáját sétáltatta.
 
Nem akarok hazudni.
Abban a pillanatban minden sebesülésem és sérelmem új életre kelt.
Csak képzeld el a legkiszámíthatatlanabb nőismerősöd dühkitörését néhány pohár ital után, és az eredményt szorozd be tízzel!
Jaj!
A belső szemeim előtt megjelent a kőkemény, dühös arc és szinte hallottam az ingerült hangot, ahogy szíd engem, megalázón, az utolsó munkanapomon, mielőtt "kikiáltottam a függetlenségemet".
 
És valóban, először el akartam menekülni ... de hirtelen egy józan belső hang megállította ezt a váratlan őrületet ... és felismertem a találkozásunk értékét.
Két év óta összekötött minket egy befejezetlen kapcsolat. Egy élő, még megoldatlan párbeszéd folyamatosan szívta az energiánkat, és pozitív lezárást követelt ... és én le tudtam győzni önmagamat ... szerencsére.
 
A találkozás valóban udvariasra sikeredett ... mosolyogtunk, egymás családja és egészsége után érdeklődtünk, a kisfiú bűbájosan viselkedett, mintha érezte volna a láthatatlan feszültséget, a biciklimet nézegette kíváncsian és a kis aranyos, okos arcát felém fordította ... és egy meghatározó pillanatban a félelmem és a neheztelésem hirtelen lehullott rólam, szinte fizikailag érezhető  megkönnyebbülést hagyva maga után. 
 
Oh, Istenem, köszönöm!
A haragom, amit két éve őriztem - a haragom eltűnt ... és remélem nem csak az enyém ...
 
 
Igen, lehetséges, hogy egyszer újra lecsap a tornádó a házamra, de attól még én nem zárom be magamat egy befalazott, bedeszkázott rejtekhelyre.
Az ajtóm hívogatóan nyitva áll, és besüt a nap a kitárt ablakaimon.
Gyertek, mind szívesen látott vendégeim vagytok!
Lehet, hogy szeretni akartok engem, és lehet, hogy bántani - az életben semmire sincs garancia, de nem fogok sok nemes, jó lelket kizárni egyetlen, lehetséges ellenség miatt.
 
 
Pálházi Éva
 

Keresés

 
 
 Mint Schrödinger macskája...
 

"Nem vehetik el az önbecsülésünkhet, ha mi nem adjuk oda."
 
 Mahatma Gandhi
 
 
 
Kétségtelen és tagadhatatlan - cseléd vagyok!
 
Egészen a mai napig a közeli kisváros nyugdíjas társadalmának jeles képviselői, a "ki, ha én nem" jómódú orvos házaspár lakása is munkahelyemül szolgált. Rendkívül rideg otthonuk egy múzeumi kiállítás valamint a temetkezési kripta ízléses - és nagyon gazdag! - elegyítéséből jött létre. 
A karót nyelt háziak között végzett munka során még levegőt venni is csak vigyázz állásban merészeltem. 
A kalapos-kosztűmös, mereven önsanyargató nagyságos asszony egy héttel ezelőtt óriási meglepetést okozott nekem. Munkám végeztével kivörösödött arccal, ittas botorkálások közepette adta át fizetésemet.
 
 
--->>>



en-vagyok09.webnode.hu/news/palhazi-eva-mint-schrodinger-macskaja-/
 
uhr auf der homepage free clock for website

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode