Ugo Foscolo - Zakynthos - A Zacinto
2015.02.27 17:01
Ugo Foscolo - Zakynthos
Többé nem érint már szent partod, hol régen
gyermek testem pihent, én Zakynthosom, hol a
görög tenger habja tükrözte az égre
szűz Vénusz születését, kinek mosolya
gyümölcsöt érlelt sok termékeny szigetén,
halvány fellegeid s a te lombkoronád
zenélt a kiváló látogató felé,
s a vizek dalolták a végzet akkordját
egy nyughatatlan száműzöttnek, kinek jól
ismert hírneve, s balsorsa, megcsókolta
az ő sziklás Ithaca-ját itt Odysseus.
Te vagy az, kiről fiadnak éneke szól,
ó, anyaföldem, a végzet rendelte bús
temetésünket, e könnyáztatta sorsnak.
*
Ugo Foscolo - A Zacinto
Né più mai toccherò le sacre sponde
ove il mio corpo fanciulletto giacque,
Zacinto mia, che te specchi nell'onde
del greco mar da cui vergine nacque
Venere, e fea quelle isole feconde
col suo primo sorriso, onde non tacque
le tue limpide nubi e le tue fronde
l'inclito verso di colui che l'acque
cantò fatali, ed il diverso esiglio
per cui bello di fama e di sventura
baciò la sua petrosa Itaca Ulisse.
Tu non altro che il canto avrai del figlio,
o materna mia terra; a noi prescrisse
il fato illacrimata sepoltura.
/saját fordítás/