Páházi Éva - Szomorú vagy, kedves?

Pálházi Éva

Szomorú vagy, Kedves ?
 

Igen, látom, kedves, hogy szomorú vagy. Sötét érzések kínozzák a lelkedet.

Szégyen, a haszontalanság, értéktelenség érzése, lelkiismeretfurdalás. Az önbecsülésed elhalványodik a világ ítélete mögött.

Igen, úgy tűnik, hogy az egész világ tudja, pontosan tudja, milyen személlyé kellene válnod!

Vélemények, előítéletek, kritizálás, elvárások - az agyatlan gonoszság lövedékei ott süvítenek a füled mellett, és a lövések el is találnak időről időre. És te hiszel a parancsoló hangoknak ... nem mersz kételkedni.
 

Ó kedves, figyelj, valahol, a megsebzett szíved mélyén ott sír egy gyönge hang és az igazságot suttogja.

Csak figyelj rá bátran és lásd, hogy a külvilágot egyáltalán nem érdekli a te valódi éned, a te képességeid, a te belső ragyogásod.
A külvilág féltékenyen figyel téged és ketrecet épít akadályokból hogy csapdába ejtse a te tiszta lelkedet.

Amikor gyönge vagy és éhes az elveszett, feltétel nélküli szeretetre, amikor igyekszel, hogy mindenáron megfelelj mások elvárásainak - akkor leszel a legsebezhetőbb.

És az emberek sokkal veszélyesebbek, mint a vadállatok!

A lelked vérző sebe újabb és újabb ragadozókat vonz, míg végül teljesen elveszíted az igazi valódat, habár tudod, biztosan tudod, hogy nem vagy fehér lap.
 

Nem!
 

Te egy teljes, előre megírt, varázslatos kódex vagy, lapjaidon az iniciálék a te belső birodalmad legcsodálatosabb festményei.
 

Bizonytalan vagy és összezavarodott?

Ne legyél, kedves.

A tanítás igaz. Minden emberi lény tükröt tart nekünk.
De ezek a tükrök nem egyformák.

Csak figyelj!

Látod azt a finoman csiszolt szikrázó kristály tükröt?

Szeretet és kedvesség ragyog lágyan a felszínén. A valódi, igaz arcodat látod, ha belenézel.

Ah, most nézd azt a roncsot!

Törött, homályos, sötét foltos üvegdarabok. Harag és gyűlölet rombolta le a foncsorát. Az igazi arcodat keresve, egy torz szörnyeteg néz vissza belőle.

Nézd ott egy fekete üvegtábla.

A belső szomorúság könnyei már megvakították ezt a tükröt. Félelem és szenvedés sötétíti el a régi fényét. Fájdalmat és szomorúságot látsz, ha belenézel. Csak fájdalmat és szomorúságot, mintha a sajátod lenne.

Hát kedves, legyél óvatos, amikor az emberi tükrökbe nézel.
Legtöbbjüket már megvakította a saját, belső dráma.

Nem látnak téged, nem törődnek veled, nem szeretnek téged, csupán a saját, belső fájdalmukat tükrözik és rád vetítik a saját nyomorúlt képüket.
 

De kérlek, ne légy szomorú!

Van egy tökéletes iránytűd, amely elvezet téged a tiszta, elfogulatlan tükrökhöz. A szíved, kedves, a te érzelmi iránytűd figyelmeztet, amikor az emberek mérgezőek. 

És igen, neked jogod van megvédeni a saját varázslatos igazi énedet velük szemben, amikor az érzéseid tiltakoznak. 

Jogod van figyelmen kívül hagyni a vaktükrök agyatlan ítélkezését!
 

Jogod van az önmagadba vetett hithez, jogod van az önbizalomhoz, jogod van azzá válni, aki a te igazi, valódi éned!
 

Sőt, csak ez a feldatod, megszületve ebbe a Földi életbe, ez az egyetlen feladatod! 

Pálházi Éva 

Angol eredeti