Pálházi Éva - Önéletrajz - "Trains and winter rains"
2014.01.07 20:11
www.youtube.com/watch?v=cuDDPF6vE6Y
Ha tehetném, egész nap Enyát hallgatnám... Trains and Winter rains elvarázsol.
Gyerekkorom gőzmozdonyai szólnak az ír énekesnő zenéjében.
A csodálatosan fekete, kormos Keleti pályaudvar belső terei tompán visszhangozták az induló gőzös sühögó erőlködését, a lendületre kapó mozdony szorgalmas, megbizható mozdulatait. A kerekeket összekötő karok lassan, dübörgő energiával indultak meg.
Nehéz, erős munka volt ez a gépnek.
Nehéz, erős munka volt ez a gépnek.
Lassan lendületbe jött minden és könnyed, elegáns lett a böhöm mozgása.
A mozgató karok szorgamas, lendületes munkája elinditotta az egész vonatot a kocsikban kuksoló emberekkel együtt.
Gyönyörű erő sugárzott ezekből a gépekből.
Peronjegyet váltva, drága apukámmal órákat töltöttünk a Keleti Pályaudvar indulási oldalán. Komoly öt-hat éves voltam.
A nehezen, lassú sühögő dübörgéssel beinduló mozdony erölködő, mély hangjai időben figyelmeztettek, melyik vágánynál látható a megmozduló gépcsoda.
Ájult tisztelettel figyeltem a mozdonyvezetőt és a fűtőt. Embert még ilyen koszosnak nem láttam. Csak a szemük világitott ki szénporos, fekete arcukból.
Tudtam, hogy mozdonyvezető leszek - esetleg dömperes, de csak végszükségben, ha a mozdonyról muszáj lenne lemondanom.
Pedig sokszor rendesen megfizettem rajongásomért.
Volt este, amikor egyenesen a Stefánia úti ügyeletre mentünk szerelmetes gőzmozdonyaimtól, mert annyi fekete kormos szikrát hányt a monstrum, hogy a szemembe rendszeresen jutott belőle. Természetesen egyetlen alkalmat sem tudtam kihagyni.
Hazafelé, a Thököly út feletti hídon átsühögő gőzösöket meg kellett csodálnom. Persze felfelé nézve még több szikrát tudtam "befogni" a szememmel. Anyám automatikus "Ne nézz föl!" sikolya sem tudott eltériteni.
Aztán jött a bömbölés...
És azok a hosszabb utazások!
Minden álmom a vonatozás volt. Vasárnapi kirándulás gyanánt elvonatoztunk Ürömig és vissza.
Az erőre kapó gőzmozdony először fekete, kormos füstje lassan szép fehér bodrokká változott. Kéménye mellett egy szelep a tetején lévő kis fedőt emelgetve ütemesen, szorgalmasan eregette a felesleges gőzt - Enya ezt nagyon tudja, ő is gőzös rajongó.
Mit nem adtam volna a mindennapi vonatozásért...!
Hihetetlen volt a gondolat, hogy van aki úgy vonatozik naponta, ahogyan én villamosozok.
Azt hiszem a kitartó, megbízható, kemény munka ébresztette bennem az óriási tiszteletet.
Ez azóta is tart.
Gyönyörűséges gőzmozdonyaimtól egyetlen alkalommal távolodtam el lélekben.
A hűtlenség oka egy szovjet tundra-tajga járó, billenős platóju munkagép lett. Ennek az autónak a kerekei majdnem akkorák voltak, mint én hat évesen. Erről még fénykép is van valahol.
Állok a hatalmas gép mellett és ábrándjaimban már benne is ülök.
Aztán végetért a Budapesti Nemzetközi Vásár, - a KGST bemutatója - a szovjet járgányt visszavitték talán a laktanyába, vagy egyesen a tundrára. Nekem pedig újra a Keleti Pályaudvar indulási oldala lett a törzshelyem.
Apukám a pályaudvar kénes, szénszagú bűzében eregette a mezitlábas symphonia bűzös füstjét és titokban megnyugodott.
Ha lány is, de a lelke legalább fiú a gyereknek.
Minden rendben volt.
Enya ezt adja vissza.
.jpg)
.jpg)
