Pálházi Éva - Önéletrajz - Pénz, pénz, pénz...
2014.01.21 19:53
Az idő előrehaladtával szüleim szinte teljesen beszüntették az egymás közti kommunikációt.
Halálosan sértődött, látványosan szenvedő anyám a tökéletes házasság látszatának fenntartása érdekében szigorúan kerülte az egyértelmü, tisztázó, őszinte szavakat. Mint ördög a tömjén füsttől - úgy félt a felszín hazug látszatát felkavaró, megtisztító "béketárgyalástól". Manipulatív szenvedésének nagyjeleneteitől várta akaratának érvényesülését.
Egy biztos, apukám pénzügyi fegyelmezetlensége folytán hazaérkező könyvei, hanglemezei számomra is csodálatos szellemi táplálékot nyújtottak.
Bármilyen ruha, cipő, ékszer vagy új szobabútor értéktelen vacaknak tünt az esti zenehallgatások varázslatához hasonlítva.
Hálás vagyok drága apukámnak, amiért Tőle megtanulhattam az igazi Élet örök játékszabályait.
A veszendő, elpusztult anyagi javakon túl létező, elpusztíthatatlan szellemi értékeket.
Egész családom, minden felmenőm, összes ismert rokonom - emberemlékezet óta mindannyian szegénységben éltek.
Mióta az eszemet tudtam szüleimnek állandó, filléres napi gondokkal kellett megbírkózniuk.
Gyerekkoromban gyakori jelenet volt a szobai asztalunkon elterített, napra pontosan kiporciózott néhány papírpénz valamint a hozzájuk tartozó, mindent ronda szürkére piszkító pár forintnyi alumínium apró.
Mióta az eszemet tudtam szüleimnek állandó, filléres napi gondokkal kellett megbírkózniuk.
Gyerekkoromban gyakori jelenet volt a szobai asztalunkon elterített, napra pontosan kiporciózott néhány papírpénz valamint a hozzájuk tartozó, mindent ronda szürkére piszkító pár forintnyi alumínium apró.
A csendélet fölött zokogó anyám háztartási kiadásokat megörökítő füzete folyton, mindíg és állandóan mínuszba tartott.
Gyerekkoromban napi TÍZ forintos konyhapénzből már jól lakott a három fős család.
Gyerekkoromban napi TÍZ forintos konyhapénzből már jól lakott a három fős család.
Apukám ezerkétszáz forintos - átlagon felüli - fizetése elegendő lett volna, ha...
Drága elvarázsolt, fellegekben járó, álmodó apukám minden fizetés napon új könyvekkel, hanglemezekkel tért haza.
Ilyenkor a szemfüles zenemű és könyvterjesztő házhoz ment és apukám már munkahelyén bevásárolhatott. Az újonnan - akár több hónapos részletfizetésre - megszerzett hanglemezekről megszólaló csodálatos zeneművek, a végtelen sorban gyülekező könyvek sohasem tudták feledtetni a törvényszerűen bekövetkező családi csőd fenyegetését.
Anyám vígasztalhatatlanul zokogott.
Még ha, esetleg néhány törölköző, ágynemű vagy cipő kedvéért adósodtunk volna el.... igen, számára az bocsánatos bűn lett volna, de szellemi értékeket anyagi értékkel ellentételezni...?!
A csekély bevételt meghaladó kiadások fedezetét kín keserves rokoni kölcsönkérések útján lehetett csak előteremteni.
Az idő előrehaladtával szüleim szinte teljesen beszüntették az egymás közti kommunikációt.
Halálosan sértődött, látványosan szenvedő anyám a tökéletes házasság látszatának fenntartása érdekében szigorúan kerülte az egyértelmü, tisztázó, őszinte szavakat. Mint ördög a tömjén füsttől - úgy félt a felszín hazug látszatát felkavaró, megtisztító "béketárgyalástól". Manipulatív szenvedésének nagyjeleneteitől várta akaratának érvényesülését.
A nyílt őszinteségen kívül mindent bevetett.
Sok-sok lélekölő zsarolás, pusztító manipuláció, sértődött követelőzés, irígy gyűlölködés közepette éppen csak a munkába állásra nem jutott energiája.
Bármennyire szenvedett is anyagi gondjaitól, a megoldást - régi beidegződés alapján - kívülről, mástól várta. Akkora kínt nem mérhetett rá a sors, hogy rávegye kellemes otthoni életének feladására.
Bármennyire szenvedett is anyagi gondjaitól, a megoldást - régi beidegződés alapján - kívülről, mástól várta. Akkora kínt nem mérhetett rá a sors, hogy rávegye kellemes otthoni életének feladására.
Egy iskolás gyerek valamint dolgozó férje mellett, eltartott háztartásbeliként apró városi lakásunkban mindig jutott ideje kényelmes, délelőtti-délutáni sziesztákra.
Míg apukám sötét téli hajnalokon hat órakor munkába indult, távozása után néhány perccel anyám bemelegített ágyába visszafekve éppen másik oldalára fordult.
Zuhogó eső, csikorgó fagy, negyven fokos kánikula elviselésére soha nem kényszerítette a munkába rohanás szüksége.
Míg apukám sötét téli hajnalokon hat órakor munkába indult, távozása után néhány perccel anyám bemelegített ágyába visszafekve éppen másik oldalára fordult.
Zuhogó eső, csikorgó fagy, negyven fokos kánikula elviselésére soha nem kényszerítette a munkába rohanás szüksége.
Szerencsétlen anyám kíválóan megkimélt fizikai állapotban, rengeteg szabadidővel, minimális házimunka mellett - tizenöt éven keresztül rettenetesen szenvedett pénztelenségünktől.
Hangos, látványos mártírsága remekül elterelte a figyelmet ravasz kis akcióiról.
Sértődött vádaskodásával egy időben, rendszeresen megtalálta egy kis extra vásárlás vagy éppen varrónőhöz, fodrászhoz menés anyagi lehetőségét.
Mégis - nagy hangon, vérig sértve, férjét állandóan felelőtlen költekezéssel vádolta.
Egy biztos, apukám pénzügyi fegyelmezetlensége folytán hazaérkező könyvei, hanglemezei számomra is csodálatos szellemi táplálékot nyújtottak.
Bármilyen ruha, cipő, ékszer vagy új szobabútor értéktelen vacaknak tünt az esti zenehallgatások varázslatához hasonlítva.
Kit érdekelt, milyen ágyneműben fekszünk, amikor esti mese gyanánt apró szobánkat diadalmasan betöltve Beethoven Örömódája zengett.
Kit érdekelt, hogy unokatestvérem kinőtt ruháiban járok iskolába - "Köpeny alá még jó lesz!" - amikor andalító, elvarázsolt otthoni estéinken Verdi szívszakasztó, romantikus operáinak főhősei fantasztikus, áradó dallamok közepette kűzdöttek szerelmükért.
Néhány éves, kisiskolás koromban már kívülről fújtam a legismertebb Verdi áriák fülbemászó, dallamos olasz szavait.
Titokban, ágyamban elrejtőzve rendszeresen megsirattam a Traviata tüdőbeteg, haldokló Violettáját, Rigoletto zsákba rejtett, leszúrt szerelmes lányát, Gildát, a sziklasírba zárt Aidát és Radameszt.
Néhány éves, kisiskolás koromban már kívülről fújtam a legismertebb Verdi áriák fülbemászó, dallamos olasz szavait.
Titokban, ágyamban elrejtőzve rendszeresen megsirattam a Traviata tüdőbeteg, haldokló Violettáját, Rigoletto zsákba rejtett, leszúrt szerelmes lányát, Gildát, a sziklasírba zárt Aidát és Radameszt.
Kit érdekelt, hogy a szandálom kinőtt, elől-hátul kivágott magasszárú cipőből készült, amikor Tito Gobbi, Maria Callas vagy épp Mario Lanza megbabonázó hangja áradt szobánkban, lelkemben.
Kit érdekelt mások rongya, amikor bizonyítványosztás napján drága apukámmal bevettük magunkat a Thököly úti kis könyves pavilonba és én önfeledten dőzsölhettem az illatos, ropogós, színes, fényes könyvek közt, hogy kiválasszam magamnak a kiváló bizonyítványért járó jutalmat.
Hálás vagyok drága, álmodó apukámnak, amiért az örök értékrendet megtanította nekem.
Gyerekkoromban az anyagi szegénység és szellemi dúsgazdagság évei egész elkövetkező életemet meghatározták!
Anyámat nem ilyen fából faragták!
Alig néhány nap telt el férje halála után, amikor anyám bősz bosszúhadjáratba kezdett a számára ős ellenségnek számító könyv- és hanglemeztár ellen. Most, hogy végre saját értékítélete szerint dönthetett, módszeres pusztításba kezdett.
Még most, évtizedek után is nagyon sajnálom, hogy ebbe a szégyenletes lelki csődbe engem is magával tudott húzni.
Akkor, azokban a napokban a veszteség fájdalmától elvakultan nem láttam tisztán.
Lesújtva, döbbenten ismételgettem magamban a szemrehányást – Apu, hogyan tehetted ezt velem?!
Halálát büntetendő árulásnak éreztem.
Ez volt az oka, hogy bár annyira eltérő indíttatásból, de én magam is besegítettem anyám tisztogató akciójában.
Tébolyultan bőgve tördeltem néhány értékes, apukám szívéhez oly közel álló hanglemezt a szemetes vödörbe, míg egy éles szilánk szerencsére elvágta a kezem.
Tébolyultan bőgve tördeltem néhány értékes, apukám szívéhez oly közel álló hanglemezt a szemetes vödörbe, míg egy éles szilánk szerencsére elvágta a kezem.
Néhány nappal-héttel később anyám vadidegen, jött-ment alakoknak ajándékozta az egész hanglemez gyűjteményt majd később a több száz könyvet is.
Bunkó, haszonleső, malacszemű tahók osztoztak boldogan az egyedi megrendelésre, cseresznye fából készített, remekbe szabott zeneszekrényen a beépített lemezjátszóval, erősítővel, rádióval egyetemben.
Kisstílü, iszákos szobafestő ravasz somolygással pakolta a spárgával összekötözött könyveket. Végül ráadásnak anyám még a cseresznyefa könyvespolcot is "utánadobta" - csak tudjon megszabadulni tőle minél hamarabb!
Bunkó, haszonleső, malacszemű tahók osztoztak boldogan az egyedi megrendelésre, cseresznye fából készített, remekbe szabott zeneszekrényen a beépített lemezjátszóval, erősítővel, rádióval egyetemben.
Kisstílü, iszákos szobafestő ravasz somolygással pakolta a spárgával összekötözött könyveket. Végül ráadásnak anyám még a cseresznyefa könyvespolcot is "utánadobta" - csak tudjon megszabadulni tőle minél hamarabb!
Csak minél gyorsabban sikerüljön megfosztani egész további, közös életünket az addig ránk ragyogó szellemi értékektől!
Apukám lelki örökségének anyagi megnyilvánulását sikerült gyorsan eltakarítani.
Évszázadok zseniális művészi alkotásai lelki analfabéták keze közt filléres árucikké váltak.
Évszázadok zseniális művészi alkotásai lelki analfabéták keze közt filléres árucikké váltak.
Ezután már csak egy dolog emlékeztette anyámat az elmúlt huszonegy, férjével együtt töltött évre - saját gyereke.
Férje halála után anyám egész hátralévő, hosszú életében a lelkemben élő apai szellemi örökség kiirtásán dolgozott.
Szerencsétlen önmaga lelki gazdagítása helyett, évtizedeket pazarolt bosszúra, pusztításra - míg végül megkeseredett silány lélelkkel távozott.
Szerencsétlen önmaga lelki gazdagítása helyett, évtizedeket pazarolt bosszúra, pusztításra - míg végül megkeseredett silány lélelkkel távozott.
Hálás vagyok drága apukámnak, amiért Tőle megtanulhattam az igazi Élet örök játékszabályait.
A veszendő, elpusztult anyagi javakon túl létező, elpusztíthatatlan szellemi értékeket.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)