Szeretnél inkább így maradni?
Befolyásolva, manipuláltan?
Igen, az ego - gonosz, Sátán, negatív erő, stb. - megfélemlítéssel manipulál minket, de van egy jó hírem - ez nem egy önállóan létező lény. A mi spirituális energiánkat használja és a félelmeinkből merít erőt.
Ha mi nem tápláljuk - akkor nem képes létezni!
Biztos lehetsz, kedves, ő nagyon is tisztában van a saját gyengeségével, ezért különböző ravasz módszereket talál ki, hogy ellophassa a te értékes életerődet ... és a mi szomorú anyagi valóságunk az ő tökéletes játszótere.
Gondolom, te is ismersz olyan embereket, akik alábecsülik saját magukat, akiknek az önértékelése egyenlő a nullával, akik úgy gondolják, hogy nem szabad tisztelniük saját magukat.
Ez a csapda egyike az ego legkedveltebb játékainak.
A világ álszerénységre tanít minket és nemcsak saját magunk lebecsülését követeli tőlünk, de ráadásul másokat piedesztálra kell emelnünk. Ez a fájdalmas, hazug "alázat" lerombolja a maradék önbizalmunkat is.
Értékes emberi lények, Isten mindenható gyermekei sírva ostorozzák önmagukat miközben dicsőítik a legnagyobb hangú, legerőszakosabb kívülállókat.
Igen, ismerünk embereket, akik semmibe veszik a saját személyüket miközben elszántan reklámoznak valakit, embereket akik feláldozzák az önbecsülésüket hogy gyönyörű "sminket" készítsenek egy kívülállónak, majd pedig igyekeznek meggyőzni az egész világot a kiválasztott kedvenc nagyszerűségéről ... és bennük mélyen, belül, riadót fúj a keserű fájdalom.
"Miért kell másokat dicsérnem önmagam helyett? Igazságtalan!"
Tényleg!
Miért kell másokat hangosan propagálnod miközben elnyomod saját magadat?
Mondd meg nekem, kedves, előfordult valaha is, hogy valaki mást, egy idegen személy etettél meg amikor sürgető éhséget éreztél a gyomrodban?
Odaadtad az ételedet valaki másnak a saját jóllakásod reményében?
Nem, természetesen nem!
A józan eszed azt mondja, hogy ebben az esetben éhes maradsz.
És? ... mi van a lelkeddel?
Szenvedő, beteg lelkek ... kiéhezve a kedvességre, mégis, gyáván, hogy elismerést merjenek adni önmaguknak.
Az ego - a gonosz - pedig elégedett.
Minden fájdalmunk az ő hatalmát erősíti.
Ébredj fel, kedves!
Megérdemled az önbecsülést, az önbizalmat, az egészséges önértékelést és önmagad tiszteletét.
Megérdemled, mert Isten lakik itt, benned.
Nem egy dicsekvő mihaszna ember - ahogyan a gonosz gúnyolódik rajtad! - nem, te Isten csodálatos gyermeke vagy.
Csak vess egy pillantást befelé az értékes lelkedre és megtalálod a mennyei teremtőerőt. Csak vess egy pillantást a gyönyörű belső birodalmadra és mondd ki a dicséretet bátran.
Szeresd önmagadat!
Nem egy kívülálló másik személyt, nem, először is önmagadat kell szeretned.
Legyél büszke a csodálatos szellemedre és add meg neki a jól megérdemelt kedvességet, fejezd ki a háládat.
Csak ez az önszeretet tudja lerombolni az ego - a gonosz vagy nevezheted bármiképpen - negatív hatalmát.
Húzd ki magadat és engedd, hogy az önszeretet betölthesse az éhező lelkedet.
Te vagy önmagad kezdete és vége.
Csak te ismered a saját igényeidet és szükségleteidet, a lelked képességeit és nagyságát.
"Ha valaki rosszabbnak tartja magát a többi embernél, az az egyik legelvetemültebb kevélység - mert a lehető legpusztítóbb módja a másoktól való különbözésnek."
"Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolkodás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz."
