A szavak ereje
Bármilyen furcsán hangozzék is, a mi emberi világunk valójában szavakból áll. A szavak az emberek közötti kommunikáció eszközei éppúgy, mint ahogyan belső kommunikációnk javarészét is szavakkal bonyolítjuk. Minden, amit az ember teremt, az kezdetben gondolat volt, aztán szó lett belőle, és az, hogy nyelvi formát öltött a gondolat, kizárólag ez teszi lehetővé a megvalósulást. Így hát az ember amennyiben teremtő lény, szavak által teremt.
Még a közismert mitológiákban is a teremtés szavak által történik. Nem lehet eléggé eltúlozni annak a Bibliában szereplő kijelentésnek a jelentőségét: „Kezdetben vala az Ige”. Így hát akár a magasabb teremtésről , akár az emberi teremtésről beszélünk, ez a teremtés szavak által jöhet létre. Ahhoz tehát, hogy valami, ami a szellemvilágban már elkészült, az anyagi világban megvalósulhasson a szavak közvetítő erejére van szükség.
A szavak jelentőségének ilyen súlyát természetesen mindennapi életünkben nemigen tapasztaljuk. Hétköznapjainkban a szavak főleg információközlésre és egymás befolyásolására valók. Ám például abban, hogy valaki gyermek korában mit hall a szüleitől, annak eléggé túl nem becsülhető jelentősége van, a felnőtt személyiség jellegzetességeiben és abban is, hogy miként bonyolítjuk életünket. Ha valakinek gyerekkorában a számára fontos felnőttek bizonyos kijelentéseket ismételnek, akkor ezek a kijelentések a gyermek felnőttkori életében meg is valósulnak majd „valósággá válnak”. Például, ha valaki gyerekkorában gyakran hallja, hogy óvakodni kell az idegenektől, mert esetleg rossz szándékúak, akkor részben nehezen barátkozó természetű lesz, részben pedig gyakran meg is esik vele, hogy idegenekkel való kapcsolataiban rosszul jár. Hasonlóképpen, ha egy gyereknek gyakran mondják, hogy az élet egy nagyszerű hely, ahol minden álmunkat megvalósíthatjuk, az ilyen gyerek felnőtt korában igen kevés ellen állással fog találkozni, ha bármely célját megvalósítani próbálja. Ugyanakkora jelentősége van annak, amit valaki gyerekkorában saját magáról hall. Ha azt hallja például, hogy „neked nincs nyelvérzéked”, vagy „nincs tehetséged a matekhoz”, akkor nagyon valószínű, hogy nem lesz túl sikeres a nyelvek megtanulásában, vagy a matematika az elsajátításában. Ám ha egy gyerek azt hallja, hogy szorgalmas, tehetséges, bármilyen területen nagyon ügyes, akkor –csodák csodája — tehetséges és ügyes ember válik belőle.
Az emberi személyiség különböző részekből áll, amelyek viszonylagos autonómiával rendelkeznek. Van „dolgozós” részünk, van „gondolkozó” részünk, van „álmodozó” részünk, van „gyermeki” részünk, van „kötelesség teljesítő” részünk,– egyszóval mindenféle személyiségrészből vagyunk összerakva, és ezek a részeink folyamatosan kommunikálnak egymással. Mindannyian ismerjük például azt a jelenséget, amikor az örömkereső részünk konfliktusba keveredik a kötelességteljesítő részünkkel. Ez a belső kommunikáció is valójában szavakban zajlik, mintha a különböző részeink beszélgetnének egymással.
Azzal tehát, hogy milyen szavakat mondunk akár egymásnak akár saját magunknak, döntő módon tudjuk befolyásolni az életünket. Felnőtt korban talán már kevésbe vagyunk kiszolgáltatva mások szavainak, bár sokan közülünk meglepően védtelenek az elitéléssel, vagy a dicsérettel szemben. Mégis a felnőttek ilyen szempontból kevésbé kiszolgáltatottak, mint a gyerekek. Felnőttként tehát módunkban áll meggondolni és irányítani a szavainkat. Ez nem könnyű dolog, hiszen a gondolkodásunk éppúgy, minta beszédünk meglehetősen automatikus. Ám mégis érdemes nagyon nagy figyelmet fordítani arra, hogy mit mondunk másoknak hangosan és mit mondunk hangok nélkül saját magunknak. Tudatosságunk révén ugyanis a szavak megválogatásával képesek vagyunk pozitív vagy negatív irányban befolyásolni saját magunk életét éppúgy, mint másokét. Dicsérő, jóindulatú, elismerő szavainkkal kellemesebb és jobb világot teremthetünk közvetlen környezetünkben.
Minthogy a körülöttünk lévő világot a szavainkkal teremtjük, ezért életünk minőségéért úgy vagyunk képesek valóban felelősséget vállalni, ha kimondott és kigondolt szavaink kizárólagos uraivá válunk.
Villányi Péter
***
A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van.
Talmud
***
Élet és halál a nyelv hatalmától függ,
s ahogy bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.
Példabeszédek 18-21
.jpg)
