Istennek - személyesen
2014.12.01 17:39
Pálházi Éva - Istennek személyesen
/csakis a saját kezébe/
Habár a garancia rég lejárt, most Neked
mégis írok egy rendhagyó levelet -
tárgy: egy selejtes gyártmányú élet-tervezet.
Nem panaszkodom Atyám, félre ne értsél, de
elcserélt létemet végigkísérte
a pótolhatatlan hiány kínzó érzése,
talán nem kellett volna élve itt maradnom,
a "halott újszülött" szerepre kapott
küldetés végén a világ mégis itt tartott;
nem szemrehányás, Atyám, hisz tudjuk mindketten,
egy ad-hoc tervet gyártottál hirtelen,
ott fönn a mennyben - jól elfuseráltad! - nekem,
a levét én iszom azóta, de tudod, már
nem haragszom, valóban, senki sorsát
el nem kerülheti - legalábbis ezt mondják;
miszlikbe szedtél szét, hogy összerakjál újra,
- bevallom - dacos lelkemet csak furcsa
projekted gyúrta elég edzetté az útra,
alagutam végén a fényedet már látom,
az Otthon nincs is olyan nagyon távol,
és együtt csak kihoztuk ebből a munkából
az összes lehető sikert, valamint számos
lehetetlen csodát is, a bukások
dicstelen pofára esése pedig mától
vesszen feledésbe, most megbocsájtom nekünk
sok hamvába holt, idióta tervünk,
mi fejem és a fal viszonylatában került
lebonyolításra - a púpokat szemed még
most is - ugye?! - látja; megható, Te még
a kárpótlásról is gondoskodsz a kedvemért,
tudd, mily nagyra értékelem igyekezeted,
míg tuszkolod belém, vissza, lelkemet,
ahogy érkeznek sorban a képek a versek,
ahogyan zenélnek a sorsomból menthető,
túlélő részek, hálát érzek, erről
többet majd személyesen mesélek Neked - cső
és csá, Otthon összefutunk, addig is vagyok
őszinte híved, innen a siralom
kies völgyéből, és amíg itt lakom
- biztosan tudhatod - a híved is maradok!
