2015.07.06 17:39
Quazi Nazrul Islam
Hum ke thehre ajnabi
Hum ke thehre ajnabi
kitni mulakaton ke baad
Phir banenge aashna
kitni mulakaaton ke baad
Kab nazar mein aayega
bedaag sabzegi bahaar
Khoon ke dhabbe
dhulengein kitni barsaaton ke baad
Money podey aaj shay kon
jonanay bidai shondhabela
Aami dadahirohiloom aypaaray
tumi opaaray bhasalaybhelaa
money pode...
Thhe bahut bedard lamhe
khatm-e-dard-e-ishq ke
Tthhin bahut be mehar
subhein meherbaan raaton ke baad
Mor gaaner o paapiya jhooray
Gohono kanonay tobo naam love aajo
piya piya shooray
Gaan thaymay jaye haai
phiray aashay paakhi bookay beendhay obohelay
money pode ... money pode
Unse jo kahne the
'Faiz' ja sadqa kiye
Ankahi hi rah gayee woh
baat sab baaton ke baat
Hum ke thehre ajnabi
kitni mulakaton ke baad
Phir banenge aashna
kitni mulakaaton ke baad
***
Strangers
Strangers we remained
Even after meeting again and again,
Will we ever meet as lovers?
How many times would that take?
When will I ever see
A pure green spring,
For bloodstained spots to wash
How many rains would it take?
I recall the eve of separation
From our last lives,
When I stood on this bank
And saw you cross the river
Ruthless were moments following
The dying pain of our love,
Dark were the dawns following
Those beautiful nights of our union
Calling your name, I sang in the forest
Birds responding to my cry,
Broke their heart, as when I stopped
Still recall those soft moments...
What I had gone to tell her
Having sworn in my heart, (Faiz)
Eventually remained unsaid
After having spoken so much
Strangers we remained
Even after meeting again and again,
Will we ever meet as lovers?
How many times would that take?
Written and partially translated by Deepak Sawhney
Írta és bengáli nyelvből részben fordította Deepak Sawhney
***
Idegenek
Sok tökéletes közös létezés után
egymás számára idegenné váltunk, hát
eltávozunk, s visszatérünk újra, hajt a
remény, a szívek még talán találkozhatnak,
amikor ezek a szemek megláthatnak
egy eleven zöld és makulátlan tavaszt,
akkor elmossák majd a mennyei esők
a beszáradt véres foltokat a kertből,
emlékszem, ahogy álltam a parton s néztem
az utolsó, elkülönült létek
előestjében, ahogyan átkelsz a nagy
folyamon - egyedül a túloldalra,
könyörtelenek voltak a percek, halott,
fénytelenül fakó reggeleket hagyott
az elvesztett szeretet vad kínja csupán,
az egység bőkezű sóhajai után.
Hívlak itt a fák közt, neveddel dalomban,
a madarak hallják csak jajgatásomat,
és nehéz szívvel térek vissza mikor a
dal elhal, emlékszem a pillanatokra,
bár ki lett mondva, és megbeszélve annyi
minden, bár sok szó esett, de mégsem... - Faiz -
amit elmondani készültem, ott hallgat
a lelkem legmélyén, kimondatlan maradt,
Sok tökéletes közös létezés után
egymás számára idegenné váltunk már,
mondd, találkozunk-e még a szerelemben?
a mi időnk vajon mikor jön végre el?
The English version's translation -
az angol változat saját fordítása -
by Pálház Éva