Hazatérés
2014.01.24 22:56
Pálházi Éva - Hazatérés
Lépek a fénybe - de szép! - odaát ragyogó nap az égen,
s mélyen alant egy zöld buja erdőség a folyó üde partján,
víz színén tovaring a tükörkép lengedező puha szélben,
fönt fura bodrosodó kusza fellegek árnyukat adják.
Itt lakom én is a fák közt, erdei út vezet el, haza,
végre! - az otthonom illata száll, ide annyira vágytam,
hosszú életidő a bolyongás, s társ csak az emlék vigasza
és a remény szava - higgyem, igaz miket álmaim útján láttam!
Oly sok súlyos idő, ami eltelt, míg ide visszajöhettem,
elhagyatottan a végtelen élet távoli poklát jártam,
elfeledett, megigézett vándor - jaj! - kitaszított gyermek,
emberi lépték mérte ki durván összekuszálva a vágyam.
Százezer éves vétkeim ismételtem eszetlen ameddig
összetöretve, de újra felállva kifogytam a leckékből,
lassan a béke nyugalma beérett, csendje elért szívemig.
Kész, befejeztem! - munka után már álmodozom pihenésről.
Nap sugarától foltos az ösvény, rejtik öreg lomb koronák,
tiszta madárdal régi időket visszaidézi örömmel,
érzem a lelkem felszabadult, belül éteri boldogság,
békés erdei kunyhóm vár, ahová hazatérek örökre!
Videó változat
--->>>
--->>>
