Egymagam
2015.01.09 22:23
Pálházi Éva - Egymagam
Énre váltottam hiányodat, magammal
görgetem, szkarabeusz, a szent ostoba
rovar, jövő petéket érlelő salak
múlt galacsinba zárva, őrzi biztosan;
rázós felkutatásodat veszélytelen
magányra elcseréltem, új kudarcaim
kockázata hét lakatra zárt, szemembe
gyógyírt szabadságom kétes malasztja hint;
titok maradtál mindörökre, lehet, egy
másik élet forgatókönyvébe tévedt
a közös végzet, ámító védelem lett
rácsaimból, már lekéstem érkezésem;
"egymagadban jársz?"- kérdi Isten - "ott kint vár
rád a Társ" s ha megrázom bilincsem, itt bent
a "neked már úgyse" vad érve rám kiált,
s hűen visszaránt a lánc félelmeimhez.
*
Utóirat
*
Tehozzád szóltam, Ismeretlen Herceg, de
megmentésem, kérlek, ne tervezd, vadrózsa
látomásokon kinőtt tövis hegye lett
kétkedésem, énné változott a rokka
átok, mi rám takarta százéves álmom,
sajog szúrós sövényem mindkét oldala,
könnyen véred veszi, vakmerő barátom,
a gonosz boszorka belém bújt démona.
