Pálházi Éva - Ha eltört a bizalom ...

Tapasztalatszerzésre születtél. 

Érkezésed célja a csodálatos világ és benne a különleges embertársak megismerése. A nagy kaland során meghatározó felismeréseket teszel, sorsfordító kapcsolatokat alakítasz ki, benyomásokat gyűjtesz. 

Utazásod az anyagi világban spirituális utazás is. A halhatatlan lélek csak az anyagi létezés kihívásai közt fejlődhet.

Ennek a munkának elengedhetetlen része a bizalom.

Születésedtől fogva nyílt, befogadó szívvel közelítesz a világ dolgai felé. Bizalmadat először anyukád élvezi. Az ő szeméből visszatükröződik a saját éned és a szerető elfogadás megerősíti önbizalmadat. 

A bizalom a saját önbizalmaddal kezdődik. 

A világ történéseiben és az emberek megnyilvánulásaiban kitartóan, rendíthetetlenül megbízni csak az tud, aki először és legjobban önmagában bízik.

Csak erős önbizalommal merészkedhetsz a kitáruló életbe. A leckék elvégzésére ez a a legfőbb garancia. Minden jó és rossz tapasztalatot neki köszönhetsz. 

Amíg erős, stabil önbizalommal vágsz az újabb kalandokba, addig biztonságban vagy a csalódások és pofonok elszenvedésekor is. 

Amíg tisztában vagy saját értékeiddel és hiszel csodálatos szellemi lényedben, addig a külvilágtól érkező alkalmi "pofozkodás" megmarad annak, ami - tanulságos leckének. 

A te egészséges önbizalmad nem szorul külső megerősítésre és nem függ a külvilág ítéletétől, így nem is tehetnek benne kárt a világból érkező negatív hatások. 

Sértetlen benső éned levonja a tanulságot és továbblép.
Ismét gazdagodtál egy tapasztalattal.

DE, ha az önbizalmad megsérül és a világtól várod az állandó megerősítést, ha úgy érzed, létezésed jogosultsága a külső elismerésektől függ, akkor egy-egy pofon tragikus drámát generál sérült lelkedben. 

A kívülről érkező negatív hatás alapjaidban renget meg és sebesült éned a "SOHA TÖBBÉ" kőkemény védekezésébe menekül. Önvédelemből végleg beszünteted a tapasztalatszerzést. Úgy érzed, a bizalmadat már soha többé, senki és semmi nem érdemelheti ki. 

Bizalmatlanságból épített falaid mögé sáncolva ezután látszólagos biztonságban tengődhetsz. Épp csak arról feledkeztél meg, hogy bizalmatlanságoddal  nem csak a rossz tapasztalásokat, de az összes lehetséges jót is kizártad az életedből. 

Ezután már semmi sem érkezhet meg hozzád a külvilágból. 

Anyagi létezésed Isteni tervezete innen kezdve vakvágányon rostokol, míg te magad kétségbeesetten állsz ellen a félelmetes anyagi világ üzeneteinek. 

***

Sérült Belső Gyermek részem felkutatása közben lelkemben érdekes dolgokat találtam. 

Olyan sokáig igyekeztem meglelni varázslatos gyermeki énemet, hogy szinte belevakultam a keresésbe. 

Villámcsapásként ért a felismerés - fölösleges keresnem őt, nem rejtőzködik, itt van a szemem előtt, ez a belső kisgyermek az én közvetlen főnököm. 

Ez a bennem síró gyermeki én, számtalan elszenvedett sérülés után úgy döntött, soha többé, senkiben sem bízik meg.
Felnőtt életem utóbbi tíz-tizenöt évét ő vezényelte totális bizalmatlanságának jegyében. 

Emberi kapcsolataimat sikerült a legminimálisabb szintre redukálnia. 

Gyerekeimen kívül megbízni senkiben sem merek. Néhány alkalmi munkahelyemen folytatott, elkerülhetetlen kommunikáción kívül emberi kapcsolatot senkivel nem tartok. Nem meglepő, ha napokig senkivel sem beszélek. 

Két évtizede elszenvedett, kegyetlen tapasztalatom nyomán, már réges-régóta, kulcsra zárt kerítéskapu és bejárati ajtó szolgálják a szükségesnek vélt biztonságomat. Közvetlen szomszédaimon kívül szinte egyetlen falubelit sem ismerek. 

Még jól emlékszem a falu ellenséges hangjára, amikor szappanoperát gyártott huszonegy év előtti családi tragédiánkból. Az anyám halála körüli rokoni perpatvartól pedig végleg betelt a pohár.

Sok-sok, előre programozott és a gyerekkori tapasztalataim alapján el is várható pofára esés után, kis okos gyermeki énem úgy érezte - éreztem én is - hogy újabb pofont elviselni többé nem bír. 

Félelmében felépítette a várfalakat és beköltöztetett a toronyszobába. 

Szegénykém csak a saját, gyerekes gondolkodására támaszkodhatott. Megoldást kellett találnia egy súlyos helyzetben. 

Itt, a bizalmatlanság falai mögött garantáltan védve vagyunk minden rossztól. 

Arra pedig, hogy a világból esetleg valami jó dolog is érkezhet, egészen mostanáig nem mertünk - mertem - gondolni. 

Csak most dereng...talán EZ életem utóbbi tizenöt évének első felnőtt gondolata. 

Pálházi Éva