Béke
2014.01.24 22:59
Pálházi Éva - Béke
Hát itt van az este, még egy nap elmúlt,
érlelő hőségét vitte magával,
sok hűvös árnyék most hosszúra megnyúlt
lebegő szellemkép a holdsugárban.
Éjszaka nyugalma borul kertemre,
alszik a két terebélyes diófa,
lombkoronájukban neszezve rebben
álmában pittyegő madár fióka.
Rózsafák ontanak súlyos illatot
míg sötéten vigyáz a sűrű sövény,
denevér cikázik s az éji hangok
tücsök ciripből fonnak csöndet körém.
Fölém a csillagos, sötétkék éjjel
mélységes szédítő kupolát emel,
lelkemben - mint a külvilágban - béke,
jelenléted Atyám imámra felel.
Több feladatot ne adj nekem, kérlek!
már annyi komoly szerepben játszottam,
elfáradtam, nehéz munka az élet
s mindig tettem, amire képes voltam.
Lehessek csak önmagam, büntetlenül
boldog ember, kinek rendelt sorsa lett
Atyám, hogy éljek melletted, egyedül
régóta, de magányosan sohasem.
Hát itt van az este s készül az új nap,
agg diófák alatt ringat a hinta,
lombsátorukba a Hold is bekukkant,
s időtlen békéjét szívembe írja.
Videó változat
--->>>
--->>>
