Az igazság kedvéért #2 - Mint egy furcsa magánzárka

Mint egy furcsa magánzárka

Az igazság kedvéért tudnod kell, hogy néhány évvel ezelőtt egy meghatározó felismerést kaptam
 

Így szólt hozzám - 

"Az élet hasonló egy furcsa magánzárkához. Azt hiszed, egyedül vagy, de az az igazság, hogy össze vagy zárva a legádázabb ellenségeddel. ÉS, ráadásul nem is tudsz erről a tényről!"

Igen, kedves, ez a "lakótárs" felforgatja a napjaidat, megfojtja a megérzéseidet, ellopja a reményedet és a hitedet, rettenetes döntéseket hoz és ráadásul elhiteti veled, hogy mindezt TE tetted!

Te felejtetted nyitva a csapokat, így lett olyan hatalmas a vízszámla, te hagytad nyitva az ajtót a besurranó tolvaj előtt, és az ablakokat, amikor vihar jött.

A rejtőzködő "bérlőtársadnak" semmi sem lehet elég jó.

Végtelen elégedetlenségében egyre többet és többet követel, és veszélyes képessége van az ítélkezéshez. Az ó értelmezésében mindent fel kell címkézni - a dolgok, az emberek jók vagy rosszak, helyesek vagy helytelenek, bűnösek vagy ártatlanok ...

Bíró és hóhér egy személyben.

Nagyon szívesen szóvá teszi, és kihangsúlyozza a dolgok úgynevezett "rossz oldalát". A hangsúly az anyagi veszteségeken van, és a halálfélelmen! 

Szörnyű jóslatai vannak a jövődet illetően és borzalmas visszatekintésekkel riogat, mikor a múltadról van szó ... igen, végül úgy manipulál téged, hogy az élete eseményeit sötét szemüvegen át figyeld amíg a negativitás teljesen elborít végül.

Bűntudat, tehetetlenség, csalódottság, kétségbeesés, reménytelenség pusztítja a lelked belső otthonát, és te hajlamos vagy elhinni önmagad értéktelenségét.

Egyetlen pillanat szüne sincs.

Rá vagy kényszerítve az engedelmességre ... folytatnod kell a végtelen küzdelmet, vadásznod kell a "szobatársad" által kiszemelt áldozatra. Harcolni a gyanútlan, védtelen áldozat ellen, aki panaszkodva tűri a szenvedéseket, aki fél kézzel a menekülés útvonalát keresi önmaga számára - míg a másik kezével újra és újra, újabb és újabb csapásokkal sújtja önmagát.

(Talán már sejted is, hogy kiről beszélek ... ?) 

Igen, semmi sem lehet túl drága!

Ez a "lakótárs" tökéletesen megbabonáz téged, az ő csaló hangja parancsol neked minden pillanatban, megvakítja a szemeidet, megöli az igazságodat, ellopja az egész létezésedet ... és te nem mersz ellenszegülni, nem mered kilakoltatni a betolakodót a téveszme miatt, ami azt sugallja neked - te magad vagy ez a kínzó szörnyeteg! ... azt hazudja neked, hogy te és a fejedben parancsoló kegyetlen hang egy és ugyanaz a személy, vagyis TE! ... és te önként feláldozod az egész életedet végül ... és igen, a hívatlan betolakodó most nagyon elégedett.

Állj meg, kedves, csak egy pillanatnyi békére van szükség. 

Most nézz a szemembe és figyelj.

Észrevetted a külső nézőpontot?

Csak egyetlen kérdésem van.

KI az a lény, a szenvedő drámai színészen túl, aki figyeli, átlátja, megérti, leleplezi ezt a halálosan szörnyű folyamatot? ... ki az az entitás, akinek megvan a képessége, hogy véget vessen ennek az áldatlan szimbiózisnak, és felfedje az Igazságot?

Biztosan tudom, hogy már kitaláltad ... a te Felsőbb Szellemi Lényed az a bizonyos entitás aki képes felszabadítani a lelkedet. Ahogyan átadod neki az irányítást, a megoldások megállíthatatlanul érkeznek majd. 

*

Hogy őszinte legyek hozzád, tudnod kell milyen lenyűgöző ébredést éltem át úgy tíz éve, körülbelül két évnyi meditációs gyakorlat után. 

Mintha valaki kitakarította volna a lakásomat, amíg én magam nem voltam otthon. 

Az önmagamnál tett látogatások hirtelen örömtelivé váltak.

Az első jel, ami megragadta a figyelmemet, az addig ismeretlen, de most már állandósult - CSEND volt! ... és az ébredésnek attól a briliáns pillanatától kezdve az az állandóan fecsegő, acsarkodó hang száműzve lett az én radikálisan kitakarított elmémből. Azóta ragyogó, napfényes nyugalommal fogad az én felújított benső lakóhelyem. Itt megtalálom önmagamat a külvilág szükségesen kemény anyagi kihívásai után, és itt van az a titkos ajtó, amely kinyitotta előttem az Isten felé vezető utat.

Csak figyeld ... ahogy egy lágy szellő simogatja a nyitott ablakok hosszú, fehér tüll függönyeit ... fénylő fehér falak ölelik az egyszerű, tiszta fenyőbútorokat ... ahogy a világoszöld minden árnyalata téged köszönt, szőnyegtől az ágytakaróig ... a betévedt napsugarak együtt nevetnek a drapériák élénk sárga virágaival ... megcsillannak a zongora fekete lakkozásán ... a nyári kert illatai lebegnek szikrázó, tiszta, légies szárnyakon ... egy hatalmas üvegajtó vezeti a fáradt lépteidet kifelé, a kert természetesen burjánzó ősi szépségébe ... ahogy a ragyogó kék mennyei kupola felfelé emeli a tekintetedet hívogatóan.

Ez az elképzelhetetlenül varázslatos Benső Otthon nem fantázia.

Ott létezik benned, a te sebesült, megkínzott lelkedben ... legyél bátor ... semmit sem veszthetsz, csak a láncaidat ... itt az idő, hogy felhatalmazást adj a Felsőbb Szellemi Énednek ... itt az idő, hogy elkezdődjön a nagytakarítás.

Pálházi Éva