Az igazság kedvéért - Bevezető

Külön köszönet Sándornak, aki egyszer azt mondta – "Csinálj hangos könyvet, azt majd meghallgatom!" 

Nem akarok hazudni, hogy őszinte legyek hozzád - volt egy tervem!

Egy határozott, erős szándék, ami azt mondta nekem - egy meghatározott feladat kedvéért voltam az Allpoetry elnevezésű, angol nyelvű weboldalhoz vezetve. Munkám volt itt, ami most véget ért. Isten hangja elhalványult, a szívembe nem érkezik több intuíció.

Így hát, mire várok még?

A szavaim hamissá válnak elhivatottság nélkül, sőt, enélkül egyáltalán nem is tudok írni. Ha az Isteni sugallat elfogyott, nekem nincs többé helyem itt.

Ez a buta egó, akit Évának neveznek, nem tud írni, nem, egyetlen árva rímet vagy gondolatot sem. Sőt, ő a legnagyobb akadály a lélek útjában, aki képes közvetíteni Isten halk hangját - HA ez a suttogás hallható az egybeolvadt egó+lélek - test+szellem - együttműködésen belül.

Igen, Isten mély hallgatásba merült, és az én egó+lélek kettősségem kitalált egy tervet. Valóban nem tudom, melyikük akarata volt erősebb - talán az egó? - de az ítélet megszületett ... és azt mondtam magamnak -

"Ideje továbblépni, előre!"

Hogy őszinte legyek ... ez egy fájdalmas terv volt.

Bár a virtuális valóság csak egy része a nem létező illúziónak - Maya! - bár tudom, hogy az értékeim nem függenek a külvilág kritikájától, bár már bizonyítottam Istennek és önmagamnak - de valahol, az egóm kicsinyes vágyai legmélyén, mégis, valóban sajnáltam elveszteni az írásaim látszólagos sikerét.

Igen, kedves, a lelkem tudja, hogy "Én Vagyok" és egyedül Isten láthatja az igazi belső értékeimet és bukásaimat - de a külvilágból kapott elismerés a legveszélyesebb kábítószer, és én felfedeztem az elvonási tüneteket önmagamon.

Háát igen ... a lelkem kialakított egy élő kapcsolatot Istennel - és az egóm függővé vált az inspirált Isteni üzenetek látszólagos, haszontalan elismerésének drogjától,  ami a külvilágból érkezett.

Így hát, azt mondtam magamnak - egyszer régen Ábrahámtól azt kérték, hogy áldozza fel a fiát. Ki vagyok én, hogy ragaszkodjam az írásaim virtuális sikeréhez? Ezek a sikerek nem az enyémek, nincs jogom megtartani őket. Ahogy egykor Izsák, úgy az én ihletem is Istentől származott. 

Tehát meghoztam a tudatos döntést, hogy elvágom ezt a múlthoz kötő szálat.

Hogy őszinte legyek hozzád, a döntésem súlya nyomasztott engem másnap reggel, ahogyan munkába indultam. 

A 12 kilométeres bicikliút türelmesen figyeltem a szomorú gondolataimat.

Egy óra biciklizés ... egyedül az őszi tájban ... hallgatni, ahogyan a sárga levelek zizegnek a 28-as, defektmentes gumik alatt ... érezni az illatos menetszelet ... élvezni a tökéletes magányt öreg nyárfák és tölgyek közt ... vaddisznókkal vagy őzekkel találkozni a hatalmas kukorica föld szomszédságában ... figyelni, ahogyan a mókusok eltűnnek a hatalmas jegenyék lombkoronájában ... Istenem!

Az élet tökéletesen csodálatos és a Természet igazi gyógyító!

Valahol, a táv kétharmadánál egy bátor kis mókus vágott át az úton előttem,  kényelmesen döcögött, megállt egy pillanatra és rám nézett azokkal a fényes fekete, bölcs gyöngyszemekkel - és hirtelen egy felismerés érkezett a lelkembe. 

Egy felismerés - mintha mindig is az enyém lett volna.

Azt mondta - 

"Hé, figyelj! Ábrahámnak nem kellett feláldoznia a fiát. Csak az őszinte szándékára volt szükség, hogy bizonyítsa a feltétel nélküli bizalmát!"

Igen ... így most még mindig itt vagyok, az Alppoetry weboldalon, ahol az eddigi angol verseket, prózákat már korábban is megosztottam ... és igazán nem tudom, hová fog ez az út vinni engem ... csak félreállok, megengedem magamnak, hogy nyitott elmével, nyitott szívvel sodródjak ... az inspiráció vételére készen ... és a most még ismeretlen végeredmény majd felfedi önmagát.

Pálházi Éva