Kezdőlap>Az igazság kedvéért #3 - Nincs több kibúvó!
Az igazság kedvéért #3 - Nincs több kibúvó!
2016.12.04 18:31
Nincs több kibúvó!
Nem akarok hazudni neked, hogy őszinte legyek, tudnod kell, az én elképesztő ébredésem nem hagyott túl sok időt a meglepetés tétlen örömének.
Ha azt gondolnád, hogy egy felemelő felismerés a szellemi erőfeszítéseid végét jelenti - akkor nagyot tévedsz.
Igen, kedves, miután lelepleztem a lelkem ellenséges betolakodóját - az egómat! - az én újszülött benső csendem nem sok pihenő időt adott.
Mintha egy új varázseszköz birtokába jutottál volna ... mintha megszabadulnál a torzító szemüvegtől ... és te nem tudsz betelni a hirtelen feltűnő, varázslatos Igazsággal!
Az életem újonnan felismert "kettőssége" varázspálcává változott a kezemben, és az összes korábbi döntésem türelmetlenül tolakodott, hogy elnyerhesse az új, tiszta, átértelmezését.
Miután tudatosodott benned a saját, belső ellenséged létezése - nincs több kibúvó!
Attól a pillanattól kezdve tisztán éreztem, hogy enyém a tökéletes képesség, amivel tudatos döntéseket hozhatok és megvédhetem a saját lelkemet - és ezzel együtt enyém a felelősség is, hogy ezt az Isteni képességet alkalmazzam minden élethelyzetben és minden felmerülő gondolatom esetében.
Bár a szó furcsa volt, de ez nem változtatott a tényen - felfedeztem az anyagi valóságunk DUALITÁSÁT!
Igen, kedves, ez a kettősség elkerülhetetlen szükségszerűsége az anyagi létezésnek.
Amikor a te mennyeien nagyszerű, Isteni Szellemi Lényed elküldi egy részét ide, a sűrű rezgésnek ebbe a sötét völgyébe - akkor a Lelked magányos ejtőernyőssé válik ... egy vakmerő szellemi harcossá , aki hús-vér testben dolgozik, akinek alkalmazkodnia kell, elsajátítani az anyagi világ játékszabályait egy olyan helyen, ahol a test önző igényei és kívánságai hangosan üvöltöznek, míg csak a legbenső érzelmek suttognak az ő saját szellemi valójának Igazságáról.
A kérdés egyszerű - kinek a hangjára akarsz odafigyelni?
Az egó által képviselt anyagi valóság képes kivetíteni sok mérgező, drámai játszmát, amit a hú-vér test olyan szívesen játszik, együtt a többiekkel. Egy végtelenül rohanó, hangosan üvöltő előadás hamis értékrenddel ... mint egy cifra cirkuszi produkció. A hamis illúzió rabul ejti a figyelmedet.
Igen, tudom ... a gyerekes egód - mint egy éretlen kölyök! - nagyon szereti ezt az illúziót.
A kérdés - hajlandó vagy-e felnőni és meghallani az érzelmeid halk benső hangját?
A különbség minden képzeletet felülmúlóan elképesztő.
*
Mondtam már neked, hogy a munkám - idősgondozás?
Miután a legutóbbi beteg nénim meghalt, egy Alzheimer kóros idős hölgyet kezdtem gondozni.
O, már remekül megedződtem, Az emberi test ravasz működésének egyetlen trükkje sem okozhat már meglepetést nekem.
Bár az a kis zavart, beteg néni még tud önállóan mozogni, de az értelmetlen cselekedetei nem képesek fenntartani a normál napi rutint. Elfelejti a dátumot, a neveket, a legalapvetőbb higiéniai tevékenységeket, sőt, még az evésről is el tud felejtkezni.
Mint egy rémült kislány ... folyamatos aggodalomban küszködik.
Több hónapig tartott, míg el tudtam nyerni a bizalmát. A nagy áttörés akkor következett be, amikor először engedte, hogy megöleljem. A mi áldott együttműködésünkben vannak olyan pillanatok, amikor csak egy szívből jövő ölelés tud segíteni a síró kislánynak, aki elveszetten botladozik az idős női testben ...
Igen, tudom, az én szerepem fontos ebben a végjátékba.
Ezért aztán felelősséggel munkába indulok, ha esik, ha fúj.
DE ... az elmúlt hét esős napjai próbára tették az elhivatottságom erejét.
Amikor a sokadik szürke napra ébredtem, az egóm, valahogyan elfoglalta a helyet, ahol korábban az elszántságom táborozott ...és először észre sem vettem a változást!
Csak csodálkoztam, kétségbeesetten, ahogyan a bicikliút fényes betonja gúnyolódva csúszkál a kerekek alatt ... egy hideg szél csípős vízcseppeket fröcsköl a szemembe ... síró fák megkínzott levelei tehetetlenül hullanak az útszéli sáros fűbe ... sötét felhők nyomasztó súlya lehúz, a megnémult Természeten keresztül, az elkeserítő létezésem kiábrándítóan reménytelen napján ... ahogyan minden lekicsinylően vigyorgó esőcsepp ugyanazt az ítéletet kántálja -
"Te, féleszű hülye! Csak te vagy képes elindulni ebben a hideg esőben azért kis keresetnek nevezett fillérért. Csak te vagy képes erre. Megérdemled ezt a szenvedést, te, kétkerekű majom! Csak maradj ilyen jószívű, ha-ha, mit gondolsz, valaha, valamikor megbecsül majd ezért az "istenes" őrületedért? Ébredj fe! Az élet a pénz anyagi hasznáról szól! Ha-ha, kitörölheted a seggedet ezzel a spirituális blablával. Mikor fogja a feltétel nélküli szeretet megvédeni a testedet az ellenséges időjárás támadásai ellen?!"
... hmmm ...
Hidd el, kedves a kísértés megtévesztően valódi volt.
Az önsajnálat egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt bennem. Gyűlöltem az egész világot, átkoztam az egész életemet. Így bicikliztem ... és lassan megérkeztem.
Az Alzheimeres nénike barátságos mosollyal nézte, ahogyan leveszem a csurom vizes esőköpenyt és az elázott cipőt.
Az ő bizonytalan, tétova mozdulatai lelassították a bennem tomboló, elszabadult haragot ... ez a törékeny emberi lény elképzelhetetlen bizalommal fogadott engem.
Mélyen meghatódva fogtam a barna foltos kezeket, mintha újjászülettem volna ... ennek a néninek a segítő szándéka megszelídítette a bennem dúló vihart ... és csak álltam ott, mosolyogva, néztem a csodálatos lelket, aki átragyog a beteg testen ... a szellemet, aki azonnal gyógyítani kezdte az én eltörött hitemet.
Ki a gyöngébb ... vagy érősebb?
Ki a beteg ... vagy egészséges?
Ki ápol kit?
Mi fontos igazán ebben a csaló anyagi valóságban?
Az egó milló kérdése rohant át az elmémen, de csak egyetlen hiteles válasz érkezett a szívemen keresztül.
Igen, ez az esendő emberi lény az én mesterem!
Arra tanít engem, hogy hogyan érezzem és gyakoroljam a szeretetet, törődést, türelmet, elfogadást, emberséget, alázatot ... a lista szerencsére még jó hosszú.
A felismerés pillanata elborította a lelkemet. Hirtelen a dualitás mindkét oldala láthatóvá vált.
Hogyan próbálta az állandóan sértődött, elégedetlen egóm ellopni a szellemi haszon áldásait - hogyan tudták az érzelmi döntéseim leleplezni ezt az ellenséges szándékot.
Igen, kedves, igazad van. Az élet egy bonyolult utazás, ahol csak egy valami biztos - semmi sem az, aminek látszik!
És a válasz ... ami a szívemen keresztül érkezett?
Biztos vagyok benne, hogy már te magad is megértetted - csak a szellemi nyereségek értékesek.
Férfi és nő. Lent és fent. Kint és bent. Föld és Ég. Víz és tűz.
Őszinteség és hazugság. Önbizalom és önteltség. Szabadság és korlát. Építők és rombolók.
Világosság és sötétség. Isten és Sátán.
Valamikor mind EGY volt. Egyetlen nagy EGYség, egy feszítő és túláradó SZERETET.
A Forrás maga. Az Isten maga.
– „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt. ” –
A Teremtés kezdetén hatalmas energiák sűrűsödtek össze, amely szétfeszítve saját magát, túláradt önmagán és egy hatalmas robajjal egyszercsak BUMM, darabjaira hullott.
(Ősrobbanás?)
Szanaszét szóródott, túláradva, száguldva, milliónyi apró részecskére osztódva terítette be a kialakuló világegyetem akkori űrjét.
Nem volt benne eleinte rend, csak egy nagy szétszórtság. Nem lehetett így magára hagynia Istennek önmagát, különben végzetesen elkülönülnének azok a részek, amik valójában EGYek, és összetartoznak.
A szétszóródottság azonnal rendért, pásztorért kiáltott, aki összetereli szétszóródott juhait. Össze kellett valahogyan tartani a darabokat, hogy ne távolodjanak el túlságosan egymástól az egyes részek, hiszen egymásra kell majd találniuk ismét, mert az újra egyesülés lesz a másik nagy katarzisa a Forrásnak.
Az első a kiáradás volt.
- Elkezdődött a tehát a rendezés, az egy helyre terelgetés, a fizikai, anyagi sík létrehozása. Az a hely, ahová a szétszóródott önmagát - a nyájat, s benne juhait - összeterelgette a Jópásztor, egy bolygó volt.
A fizikai sík, a testiség azért kellett, hogy a részeket egy helyre lehessen tömöríteni, így adva esélyt az egymásra találásnak, melyeket tapasztalatok sokaságával lehet majd kivitelezni.
- Ezzel vette kezdetét a teremtés, és a párba rendezés.
Világosság és sötétség, ég és föld, nő és férfi megalkotása.
A testet öltés.
A világegyetemben lélekként bolyongva nincs lehetőség ugyanis a tanulásra és a kapcsolódásra.
Ott csak a létezés van, más semmi.
A megismerés, a felfedezés, a keresés fizikai formát igényel.
Megtörtént tehát a testet öltés, és elkezdődött a keresési, megismerési, tanulási folyamat.
– Ezzel egy időben elkészült az az energetikai háló, összeköttetés, egy olyan biztosíték, amelyek közötti törvények segítségével a részek majd egymásra is találhatnak.
