2015.04.17 15:58
14.04.15
To my unknown soulmate...
Ismeretlen lélektársamnak...
Eva Pálházi
Hiding
Your footprints fade on dirt roads
in our lost Home's rustling pine forest,
your silent voice softly soars over
the boundless Time's eternal foams,
your woeful smile palely reflects
through each dying sunset, your innocent
teardrops' pearl fall on my seashore, when
waters are singing melody of sadness.
I search you in blissful glory of morning
sunrise, in weary lights when evening
sun dies, I look for you in falling
night stars, while a smooth breeze stilly
sighs my crying for magical, lost dreams, oh Dear,
may your way be shepherd by these tears...
*
Pálházi Éva
Rejtőző...
Földutakon fakulnak a lábnyomaid
elvesztett Otthonunk zúgó fenyvesében,
elhaló hangod íveli át gyöngéden
a végtelen pillanat örök habjait;
bánatos mosolyodat tükrözi minden
lángoló alkony, a könnyeid ártatlan
gyöngyei tengerpartomra hullanak, ha
szomorú éneket súgnak a nagy vizek.
Téged kereslek reggel az áldott hajnal
tündöklésében, s a fáradt fények alatt,
ha este meghal a Nap; kutatlak hulló,
nyári csillagokon, míg egy szellő dúdol
én eltűnt álmokat siratok; ó, Kedves,
őrizzék utadat ezek a könnycseppek...
/saját vers saját fordítással/