2014.09.02 11:52
Pálházi Éva - A hívott számon előfizető nem kapcsolható /már/
Magamra maradtam mióta hallgatag
menedékem a csend, kenyerem a béke,
nyugalmam forrása öntudatra ébreszt,
szelíd oltalmat ad a jelen pillanat.
A sorból kilógtam mikor ledobtam a
kényszerítő játszmák hazug álruháját,
és a népszerű drámák szemétdombján már
nélkülem kotkodál a balga színdarab.
Szédülten állok, ahogyan valóságom
éles röntgenképére cserélem sorra,
sok kápráztató, színes illúziómat;
látom csontomig hatón való világom.
***
Mióta látok, magamra én vigyázok;
míg az értetlen világ tyúkudvarában
gyilkos meccseit a mohó Gonosz játssza,
sanda pillantással provokál az álnok,
és rám találhat, ha visszatámad sírva
a melodráma, tajtékos hullámmal ha
túlárad az indulat, hiába aljas
kínja - már nem harapok rá a csalira,
mert én már megtanultam szeretni dacból,
bár bemocskolt a világ ítélete, de
megbocsájtok csakazértis az ellenem
vétkezőknek merészen, hiszen én vagyok
önmagam egyetlen esélye; feltámadt
múlt tévedések ha önváddal mérgeznek,
Veled én adhatok magamnak kegyelmet,
mert minden hibámra van Nálad bocsánat,
míg jeleidbe vésett felelősségem
önrésze Hozzád árad, és elfogadom,
hogy a Maya kivessen magából, ahogy
Érted a szeretet ösvényére térek.
***
Illúziókból átírt út finom porán
feszülnek lépteim belülre, maskarák
merev szemén a bosszúvágy kaszál halált
míg leleplezem konok démonok sorát.
Magányos küldetésem jelzőfényei
átsejlenek a víziókon, magamba
vezet a lelkiismeret belső hangja,
és tétova szellemem Hazaérkezik...
Csak magam vagyok, ősi, mohos kőfalak
rejtette kertembe énvelem nem jöhet
senki se'; ösvényem csöndjében fölöttem
zúg szélfútta, égbe nyúlt fenyők dallama.
Csak én, magam vagyok, és mégis egy Veled,
titokzatos kapum a fényre nyit, belül
földi létezésem célja átlényegül,
egóból Mindenbe - magamból Istenbe.
***
Önnek - Istentől - csak - egyetlen egy -
régi/új - üzenete - érkezett:
"Szeretlek!"
<<<--- Videó változat